Kis magyarázat a hosszú hallgatásra: kivettük az elmaradt nyári szabadságot és Magyarországon töltöttük az utóbbi heteket! Sok képet feltett Trixi az ikrek blogjára . Előtte - utána pedig továbbképzéseken, kurzusokon gazdagodtam hatalmas tudással! Mostantól viszont újra beindulunk! 
Észrevettétek ti is,hogy a sehol a világon nincs annyi menet közben headsettel mobilozó ember, mint Svédországban. Járkálnak és magukba beszélnek. Legviccesebb a buszon, vagy a metron,niközben mások velük szemben ülnek.
Orsi: Grattis!!! :) S ha már itt tartunk - a tegnapi kanelbulla napról maradt fehéjascsigával is láss bennünket vendégül a virtuális bulin. (Tudod, a sok tejszín nem mindenkinek "jön be"...)
Ungersklakare: Varsågoda!
No, igen! A Kanelbullens dag meg épp szombatra (okt.4.) esett. Emiatt persze a pékek egész hada esett el a biztos bevételtől, hiszen a munkahelyi közösségek ezennel nem tudtak berendelni a finom pékáruból! Azt speciel tudom, hogy ez miért olyan kedvelt és megbecsült svéd "specialitás". Az 1920-as években kezdett a svéd gazdaság megerősödni, a világkereskedelem élénkülésével pedig eljutottak ide is olyan exotikus fűszerek, mint pl. a fahéj. Az újszerű íz hatalmas népszerűséggel robbant be a péksütik piacára és azóta is sikerrel védi meg dobogós helyét a svéd ízlelőbimbók kegyeiért vívott harcban. Dagasztott tésztáját néha kardamonnal ízesítik, tetejét cokordarabkákkal szórják meg.
Ami nekünk otthon a kakaóscsiga volt ifjúkoromban, az itt a kanelbulle. Váljék mindenki eglészségére!
A0 netet böngészve ráakadtam egy cikksorozatra, amelyben egy Angliában munkát vállalt kollégánk osztja meg velünk tapasztalatait, jót és rosszat kendőzetlenül. A Dél-Londoni magánkórházban ügyeletes orvosként (RMO) dolgozó belgyógyász élményei a legtöbb mindenben egybecsengenek a svéd tapasztalatokkal, de azért mégis érdekes olvasmány lehet:
Tudni kell, hogy itt Svédországban nagyszerűen működik a bérlakás-program, azaz a lakások nagy része a város tulajdonában van, azt egy szövetkezet tartja fennt. A bérleti díjak emiatt kedvezőbbek, mint a privát albérletek, a házak pedig takarosak, tiszták, gyakran felújítják őket, minden a helyén van. Ha elromlik valami, csak egy telefon, és megjavítják, nem neked kell a vízvezetékszerelőt vagy a villanyszerelőt odarendelni. Az örebroit ÖBO-nak hívják, és tényleg minden 2. belvárosi házon rajta van a fehér-piros kis tábla, hogy ez biza hozzá tartozik.
Most azonban privatizálni akarják egy részét az ingatlanoknak, de nem a lakók felé, hanem egy magáncégnek szeretnék eladni az ingatlanokat és ezzel az üzemeltetés jogait. Az amúgy nyugodt örebroiak ezen annyira felháborodtak, hogy egész oldalas hírdetés jelent meg az ingyenes és minden háztartáshoz eljutó Örebroare újságban, ami tiltakozásra szólit fel és helyi népszavazást szeretne az ügyben kieszközölni. "Gondolj bele, mit csinálnál, ha el akarnák adni fejed felöl a házat!" - olvasom.
A szervező a Hyresgästföreningen, ami a bérlakásban élők szövetsége. Én is tag lettem, miután megtudtam, hogy kaphatok tőlük segítséget, ha vita merül fel a főbérlőnkkel. Nyáron ereszteni kezdett a konyhai csap, a szekrény mögött lecsorgott a víz a földre. Mivel a pvc-t nem vitték egészen a falig alatta, ezért a víz befolyhatott alá is, felpúposította. Még jó, hogy időben elzártuk a csapot. Semmilyen kártérítést emiatt nem tartanék jogosnak fizetni, de mivel nem nagyon ismerem a svéd szabályokat, segítség nélkül biztos rámhúzhatnák a vizeslepedőt, ergo jó, ha kap egy kis támaszt az ember.
50 öre - Ez a legkisebb érme itt Svédországban. Régebben még lyukas volt, mint a 2 filléres. Fél korona, azaz mai árfolyamon kicsit többet ér, mint 12 Ft. Ennél olcsóbban semmit sem lehet kapni itt Svédországban. Sőt, még ennyiért sem lehet kapni semmit, mert általában minden egész koronára végződik. Még az akciós ajánlatok sem végződnek 50 örére (pl 99,5 SEK), így aztán leginkább csak olyan kis haszontalan bronzdarabkaként ragadnak a zsebemben.
Esély sincs tehát egy akciós 5 Ft-os Auchan-zsemlére. Ha olcsóbban akar valaki adni valamit, mint 12 Ft, maximum összecsomagol 2 db-ot, hogy kiadjon 50 öre-t, vagy inkább négyet és adja 1 koronáért.
Most, hogy a család Magyarországon, én meg egyedül, mint az ujjam, rákényszerültem a gyorséttermekre. na, jó, eddig sem vetettem meg nagyon. Szóval nem jutottam el az ebédlőbe időben (ez itt ritka esemény!), így a munka után csak arra vágytam, hogy gyorsan bedobjak valamit, arra nem, hogy az arab kifőzdék vagy a svéd ételek kissé idegen világába merüljek bele egy idegen helyen. Szóval legyen gyorskaja, gondoltam, és a sétálóutcát vettem irányba. Rémes élmény: a Burger Kingből ugyanazzal a lendülettel fordultam ki: zsúfolt szűkös hely, fojtogató és sivár környezet. Továbbmentem a Mekibe, ott a helyiségnek legalább volt hangulata és valamivel levegősebb volt, de szinte nem volt olyan négyzetcentiméter, amit ne borított volna mocsok. Ha nem akartam beleülni valami zsírfoltba, akkor vagy a padló volt tejshake-es, vagy eltakarítatlan hulladékhegyek borították az asztalt.
Magyarországon összehasonlíthatatlanul kultúráltabbak ezek az éttermek. Az Oktogon Burger Kingjébe még nem sikerült úgy bemennem, hogy ne kellett volna átlépnem egy padlót súroló alkalmazotton, a Nyugati Mekije talán a legszebb egész Európában, a Deák tériben pedig többször kaptam ajándék ezt-azt, ha késett a kiszolgálás. Ennek itt nyoma nincs.
Igazából a legkultúráltabb talán a svéd változat, a Max. Annál viszont érdekes a rendelési szisztéma, 2x kell elmondani, hogy mit akarsz. Először annak, aki készíti a szendvicseket, másodszor annak, akinek fizetsz majd. Biztos gyorsítani akartak ezzel, de ehelyett csak az az érzésem támad, hogy kétszer állok sorba, és itt várok a legtöbbet. Ők tűnnek a legkörnyezettudatosabbnak is, amire ráépítették a merketinghadjáratukat: Plakátok hírdetik, hogy csak megújuló energiából származó áramot használnak és kiszámolták minden egyes étel CO2 emisszióját is, ami ott van az árlapon. Ki gondolta volna, hogy egy nagyobbfajta hamburger-menü elfogyasztásával 1,8 kg CO2 szabadítunk rá az atmoszférára, de ha helyette csirkeburgert választunk zöldség-gyümölcs hozzávalókkal, akkor csak 0,4 kg-nyi üvegházhatású gáz nyomja a lelkiismeretünket?
Múlt héten a teljes család Magyarországon volt.Izgalmas dolgokat tudtunk meg:
Pl, hogy gyermekeink nem jogosultak magyar társadalombiztosításra, hiába 18 év alatti magyar állampolgárok, mivel nincs magyar lakcímkártyájuk. Emiatt kétséges, hogy az 5 hónapos korban esedékes oltásaikat megkaphatják-e. Nem akut ellátás része - azaz nem vonatkozik rá az EU-n belüli ingyenes ellátási kötelezettség. Kifizetnénk, de nem is írhatják fel csak úgy, mert a magyarok közül is csak arra jogosultnak írható fel. Szerencsére egy része Magyarországon nem kötelező oltás, azokat meg is lehet venni, kb. 40ezer Ft-ért.
Itt Svédországban nem akadékoskodtak velünk ennyit. Most akkor be kell őket jelenteni magyar lakcímre, remélem azért azt megengedik.
- bejelentett magyar lakcím,
- érvényes biztosítotti jogviszony.
Az első feltételt még értem, a másikat már nem annyira: én, mint orvos, szolgáltató vagyok, hiszen eü-szolgáltatást biztosítok. Miért kell ehhez egyidejűleg a biztosítóm ügyfelének lenni? Ha lefordítjuk a példát a gépjárművekre, én olyan vagyok, mint egy szerelő. Ahhoz, hogy egy kuncsaft cascoja kifizethesse nekem a munkámat, az én kocsimnat is ugyanannak a cégnek kell biztosítania. Nnnnnnoooormális??? Ti ezt értitek?
Megjött a kocsi regisztrációja, ami a magyar forgalmi engedélynek felel meg. Ezek szerint tényleg lehet bízni a svéd kereskedőkben. Teljesen elégedett vagyok az ügyintézéssel, már csak a zöldkártyát kell beszereznünk a hazaút elött. Ezt nem kötelező itt magánál tartania a vezetőnek, csak külföldi út elött igényelhető a biztosítótársaságtól.
Ha valaki nem biztos a dolgában, esetleg érdeklődik egy kocsi felől, simán lekérhetők az adatok a vägverket honlapján az alábbi címen:
Még azt is megtudhatod, hogy mekkora a zajszint az utastérben menet közben.
A tulajdonos kilétét sms-en is lekérdezhetitek, ha elkülditek a rendszámot a 71456-os számra.
