Ungersk lakare i sverige

Gondoltátok volna, hogy a világ legöregebb fája 9550 éves és SVÉD!??

Trixi egy másik témában is nekilendült:

Tapasztalataink a terhesgondozás terén is gyarapodtak az elmúlt hetekben. Ugyanis elkezdtünk járni az ún. föräldrargrupp-ba, ami szabad fordításban szülésre felkészítő foglalkozásokat jelent. Tudom, hogy otthon is van ilyen, azért is így fordítottam, de ha jól tudom, otthon nincs ennyire megszervezve a dolog - nagyon svédes. Nos, itt úgy működik, hogy az ember időközben totálisan elormótlanodott lánya mikor már lassan a vesztét érzi és leginkább guruló üzemmódban képes közlekedni (30. hét után), kap a területi védőnőtől egy szép, színes levelet, hogy a párjával együtt szeretettel várja az a védőnő/szülésző (barnmorska) akihez eddig is járt (persze nem túl gyakran-ez is svédes) ebbe a föräldrargrupp-ba egy alkalmankénti 2 órás összesen 6 alkalmas foglakozásra (persze ingyen, és a pár jogosultan lehet távol a munkábjából erre az időszakra!!!). Múlt héten voltunk először, vagyis Attilának nem sikerült odaérnie, amit cikinek is éreztem, mert rajtam kívül mindenkinek ott volt a párja, férje. De azért nem engedtem, hogy ez látszódjon rajtam, miért én szégyelljem magam, hogy a férjem nem ért oda? Összesen 6 pár volt, mindenki ugyanabban a városrészben lakik, és kb. ugyanakkorra várja a babát. Ennek a tudatos válogatásnak az a nem titkolt célja, hogy gondolnak arra, hogy szegény friss anyuka mennyire egyedül és beszűkülten fogja magát érezni a szülés után, amikor egész nap otthon lesz egyedül a babával és legújabb parfümként vegyes bébikaki és anyatejillatot fog árasztani. Hogy ebben az időszakban legyenek hasonló problémákkal küzdő ismerősei, el tudjon menni együtt sétáltatni a babákat más anyukákkal, segítséget, tanácsot tudjon kérni, mikor a férjnek már enyhén szólva elege van a bébitémából. Illetve a kispapáknak meg azt a célt szolgálja többek között, hogy őszintén megoszthassák egymással az esetleges félelmeiket (volt is két fiatal leendő apuka aki ezt gyorsan ki is tárgyalta ), vagy ugye itt nagyon is divatban van, hogy az apuka marad otthon a gyerekkel, tehát a fentebb vázolt nehézségek őt is ugyanúgy érinthetik! Egyébként szinte több babakocsival sétálgató apukát látok itt mint anyukát.

Szóval az első foglalkozáson alaposan megismertük egymást, kit hogy hívnak, hány hetes terhesség, hányadik baba, egyéb részletek a párokról. (ez is svéd sajátosság, csak ketten tudtuk, akartuk tudni, hogy mi lesz a baba neme) Aztán beszélgettünk arról, hogy kinek milyen meghatározó gyerekkori élménye van a szüleivel kapcsolatban, milyen szülő szeretne lenni, mit tart fontosnak. Itt volt egy nagyon jó észrevétel, amivel teljesen egyetértek, de a svédekre való tekintettel nem mertem volna magamtól mondani. Mégpedig, hogy az egyik apuka, akinek van már egy 7-8 éves gyereke, azt mondta, hogy ennél a gyereknél nem szeretné, ha annyira a fejükre nőne a gyerek, mint az elsőnél. Ugyanis szerinte is az a jellemző itt Svédo-ban mostanában, hogy minden a gyerek körül forog, mindent úgy csinálnak a szülők, ahogy a gyereknek tetszik, és ha nem tetszik vmi, akkor a szülők alkalmazkodnak. Az már az én hozzátételem, hogy gyakorlatilag itt a szülőnek semmiféle respektje nincs a gyerek által, mert úgy is tudja, hogy azt csinál amit akar. Mert a svédek szerint így lesz a gyerekből individum. Hát szerintem azért van olyan életszakasz, amikor igenis csinálja azt a gyerek amit a szülő mond neki, legyen tisztelete és szava a gyerek előtt, úgyis eljön az az idő amikor majd nekiáll ellentmondani és akkor már ha a szülő a feje tetejére áll sem tudja majd befolyásolni. De addig azért jó lenne valahogy az értékeket és a másik ember tiszteletét illetve az életben fontos dolgokat beletáplálni valahogy a gyerekbe. Hogy utána ne féljünk majd annyira hogy hova kanászodik az a gyerek, ha kikerül a „társadalomba". Az értékeket mi adjuk nekik, és szerintem ehhez bizonyos fajta rendre is szükség van, egyébként sosem tanulja meg, hogy a világ nem úgy működik, ahogy ő gondolja, aztán amikor kikerül az életbe, jönnek a pofonok, meg az Ildi által írt „orkar inte" fiatalok akik 2 hét munka után elmennek táppénzre vagy munkanélküli segélyre. Na, kicsit megint szubjektivizáltam, de a lényeg, hogy nagyon örültem a hozzászólásnak, mert svéd ember szájából jött, szóval nem csak én látom így. Visszatérve a foglalkozásra: amolyan svédes módon volt persze fikapaus és minden alkalommal valaki másnak kell majd hozni a sütit amit elmajszolunk. Jövö héten már a szülésről lesz szó, lesz videófilm is, a védőnő végigkérdezett mindenkit, hogy van-e olyan aki nem szeretné megnézni- nem volt! Még a félős kispapák is bevállalták!

Szóval nekem megint csak a szervezettség és a hozzáállás tetszett nagyon ebben a dologban. Remélem végig tudjuk járni a kurzust, ami így ikrekkel igen csak kétséges,de ha nem is, akkor is a lényegről biztos nem maradunk le-legalábbis én biztos nem.

(Attila kommentje): kb. 6 héttel az időpont előtt bevállaltam egy du-i rendelést, amit nem sikerült elcserélnem. Egész du. szinte alig volt beteg, csak az utolsó fél órában három. Szóval ezért érkeztem csak a legutolsó pillanatban.... Ma megvolt a második alkalom is, ott voltam!

Tegnap a hétfö délutáni "szeánsz" (továbbképzés-megbeszélés) keretén belül ellátogattunk a helyi magánorvosi rendelöi intézménybe. Az ott dolgozó fül-orr-gégész kolléga hívott meg minket. Nem volt messze: biciklivel-gyalog ruccantunk át. A folyóparton lévő egyik társasházat vették meg és rendezték be a célra. Sajna nem volt nálam fényképezögép, így nem tudtam képeket csinálni. Lennt információs pult, kedves hölgyekkel. Lifttel mentünk az 5. emeletre, ahol a tetöterasz melletti elöadóhelységben kis szendvicsek vártak minket, meg az elmaradhatatlan kávé persze. Anderssel megcsodáltuk a panorámát, és azóta tudom, hogy a folyónkat Svartå-nak, (azaz Fekete-folyó). Ciki, de eddig nem tudtam, söt azt sem, hogy rajta keresztül néhány tavon és kanálison át egészen a tengerig el lehet jutni vizi úton.

Na, de vissza a témához: egy öltönyös úriember világította meg amolyan multi-s szájízű powerpointos elöadással, hogy miként és milyen anyagi háttérrel működik a cég, milyen ellátást végez. Nos: a több városban is rendelöket üzemeltetö cég kb. 106 millió koronát invesztált az örebroi létesítménybe. Ennek a felét a Örebro Megyei Önkormányzat fektette be. A közremüködés célja: csökkenteni a várólistákat. Éjjel-nappali telefonügyeletet tartanak, ahol többek között telefonos tanácsokat is adnak az ügyfeleknek. Cégekkel is kötnek szerzödést a munkaorvosi ellátásra. A rövid várakozási időknek és a szorosabb kontrollnak hála kb. 15%-kal csökkenthetö a táppénzes idök száma. Nem végeznek plasztikai beavatkozásokat, de a jövöben tervezik bevezetni. A betegek ugyanannyit fizetnek, mint a kórházban. Viszont a várólisták rövidebbek valamivel. Kisebb műtéteket végeznek, fül-orr-gégészeten belül tonsillectomia, adenotomia, gromet és börexcisiókat. A kollégánk megmutatta a rendelöt is. Barátságosabban volt berendezve, hangulatosabb volt, mint egy kórház, de semmi luxus. Kisebb is volt, mint a mieink, felszereltsége nagyon jó volt, de az egyetlen elöny a kórházihoz képest, hogy egy endoszkópos kamera és kis lcd monitor is található a rendelőben, amivel a betegnek is meg lehet mutatni, hogy mit lát az ember a fülében vagy az orrában.

A betegek interneten is tudnak időpontot kérni vagy változtatásokat kezdeményezni. Biztonságtechnikai okokból csak az igényt adják le, majd a rendelő hívja vissza őket a további egyeztetésre. Szoros együttműködést tartanak fenn a kórházzal, pl. horkolás-alvási apnoe kivizsgálás terén a pulmonológiai klinikával.

Azt nem tudom, hogy mennyivel kap többet az ott dolgozó kolléga, nem biztos, hogy hatalmas a különbség. Az viszont nagyon érdekes, és megnyugtató érzés, hogy ilyen jó kapcsolat marad fenn a kollégák között és nem a konkurrenciát látják egymásban, nem megy a betegekért folytatott harc és a torzsalkodás.

Úgy látszik megszorításokra azért minden európai eügyben sor kerül, persze különbözöek a spórolási módszerek. Íme:

Kb. 2 hete kaptunk egy emailt a belsö postán fönökünktöl, hogy nagyon gyengén fest a klinika költségvetése, aminek elsösorban az az oka, hogy kicsit többen dolgozunk ebben az évben, mint tavaly. A kimutatások szerint már most kifizetésre került az ügyeleti díjakra szánt összeg 70%-a. Persze vettünk egy nagyon modern UH berendezést is, amit alig használgatnak, mivel csak "betanulófázisban" vagyunk, még az is, akire rá van bízva a szerkentyü, nem mer teljesen megbízni az UH leletekben. Na, de vissza az intézkedésekhez:

Eddig közmegegyezéses alapon 30%-át pénzben kaptuk az ügyeleti munkáért kiszámolt kompenzációs munkaóráknak. Ezentúl kötelesek vagyunk 100%-ban szabadnapként kivenni. Akinek összegyülik 1 heti adag, annak ki kell vennie egy hét kompenzációs szabadságot, hogy ne gyüljön össze túl sok év végére. Az úgynevezett flextid órákat, azaz a rugalmas munkaidöbeosztással összehozott munkaórákat (gyakorlatilag túlórapénz/idö) nem használhatja fel senki arra, hogy egy teljes napot távol legyen. Ha volt egy kis túlóra, hozza úgy rendbe, hogy másnap kevesebbet dolgozik! A föräldrapenning - szülöi okok miatti szabadság - (apai szabadság, GYES, betegség, stb.) helyett is inkább az ügyeleti kompenzálást (jourkomp) kell használni.

Szóval, úgy faragnak le költségvetésböl, hogy távoltartják a kis sztahanovistákat a munkától. (vesd össze: Magyar módszer - dolgozz többet, kevesebbért vagy ingyen.)

Ami engem illet, márciusban csak kettöt ügyeltem (mert húsvét körül otthon voltunk). Csak ezzel összejött 48,25 óra. Azaz 6 munkanap. Ami böven fedezte az otthon töltött 1,5 hetet. És még így is maradt kb. 33 órám, amit ki kell vennem. Áprilisban 4x ügyelek és nem terveztem be szabadnapot. Ma elolvastam a májusi sémát, amiben gyakorlatilag nem dolgozom egész hónapban!?

Most akkor kérdezhetnétek, hogy miért nem örülök? Ja, persze, nem rossz otthon lógatni a lábam, de még jobb lenne sokat a mütöben lenni és mindenféle okosságot tanulni. Ezzel nem csak a pénzt veszik ki a zsebünkböl, de távol is tartanak a lehetöségektöl. Gyakorlatilag olyan, mintha 1/4 idövel rövidülne a gyakorlati idöm szakvizsga elött, mert annyit kell szabadságon lennem. Jobban örülnék a kp-nak. És mit csináljak a muszályból kivett szabikkal a gyerekek születése elött? Inkább venném ki utána, hogy minél többet lehessek Trixivel és a babákkal. Most még haza sem tudok látogatni, mert minden pillanatban jöhetnek a babák. Meg ki kell vegyem azt a 20 napi papaszabit is, amit a szülés után kapnék, mert elveszik különben. Nyáron pedig ténylöeg lesz úgy 1-2 hónap, hogy öten leszünk az egész klinikán. Akkor nem tudnak elküldeni szabira, de össze is fog jönni vagy 2 hónapnyi kompenzáció, plusz a normál szabadság. Gondolkozom róla, hogy összegyüjtöm, egybe kiveszem és 2-2,5 hónapot otthon leszünk. Végül is még az élet is olcsóbb. Söt, akár kereshetek egy állást is arra a 2 hónapra, hiszen talán otthon is kellek valahol, nem?

Kérlek, szóljatok hozzá!

Attila "felszólított", hogy én is írjam már le az utóbbi időben tapasztalt élményeimet a blogba. Mondjuk elég gyakran szokta ezt mondogatni, de úgy vagyok vele, hogy az én beszámolóim valószínűleg sokkal szubjektívebbek, illetve az állapotomból kifolyólagos jelenlegi abnormális hormonstátuszom miatt - vagy egyébként is? -kissé szélsőségesek (vagy nevezhetném akár mániás -depressziósnak -majd Ildi megmondja, de szerintem néha már túlzás ez a hangulatingadozás) lennének. Így aztán nem nagyon szoktam kötélnek állni. A terhességgel kapcsolatos érzelmi hullámvasutat nem részletezem, ez gondolom független Svédo.-tól, bár ha jobban belegondolok, talán nem is teljesen, tekintetbe véve az idegen országban való élet újdonságából, másságából fakadó nehézségeket.

Viszont amiről írni akarok az a nagyon pozitív tapasztalatom az utóbbi időben, hogy az emberek szeretik a terheseket és örömmel tölti el őket egy terhes nő nagy pocakjának látványa, és ami a legjobb, hogy utat is nyit az emberek között ez az állapot! Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szinte bárhova megyek a városban, mindig akad egy-két kedves, érdeklődő ember, aki vadidegenként is odafordul, megjegyzi, hogy mekkora hasam van, vagy hogy mikorra várom a babát. Ilyenkor mindig elárulom nekik, hogy ikrek, ettől aztán tovább fokozódik a lelkesedés és szinte régi ismerősként kérdezgetnek tovább a részletekről. Nagyon jó érzés, és persze nem csak azért, mert nekem, személy szerint jól esik, hanem mert olyan jó látni, hogy az emberek meg tudnak nyílni egymás felé még ebben az egyre jobban elidegenedett, rohanó világban, hogy maradtak még olyan dolgok amik kizökkentenek minket a hétköznapi darálóból, illetve a saját magunk sajnálgatásából, hogy őszintén tudunk örülni egy vadidegen ember örömének. Valahogy olyan mélyen emberinek tartom ezt. És ami a jó hír, hogy ezt nem csak itt Svédo-ban tapasztaltam, hanem otthon is! Pl. múltkor otthon a pécsi Árkádban megállított egy 1,5-2 éves kisfiút gardírozó pár apuka tagja, hogy milyen szép nagy a hasam, és biztos én is fiút várok, mert olyan csúcsos a hasam. Mondtam hogy félig bingó!

Összességében az is érdekes még, hogy - és ez már csak Svédo-ra vonatkozik, sajnos - hogy alapvetően ha már szóba elegyedsz vkivel valamilyen apropó folytán, akkor mindenki nagyon kedves, barátságos (vagy legalább is annak mutatja magát), legyen az bolti eladó, vagy postás, vagy pincér. De azt hiszem ezt már írtuk, hogy barátságosabbnak, mosolygósabbnak tűnnek itt az emberek. Kicsit ellentétesnek érzem azonban ezzel az egész kedvességgel azt, hogy az én tapasztalataimnak megfelelően, ez csak akkor működik, ha már valami kontaktusod van az adott emberrel. Egyébként pedig igen udvariatlanok tudnak lenni az emberek, pl egy boltban, (az IKEA jó példa), mindenki megy keresztbe-kasul, lökdösödnek és még csak egy „ursäkta"-t (de minimum „förlåt"-ot) sem tudnak kinyögni. Orsival való shoppinglasunk során ugye én a méreteimből kifolyólag csak sóvárgó szemlélője voltam a tavaszi ruhák árudömpingjének és szintén emiatt, szinte mindig kerestem magamnak valami ülőalkalmatosságot (néha a ruhák kiállítására szolgáló éppen székmagasságú polcokat-de becsületükre legyen mondva, senki nem szólt rám, hogy miért oda ülök), ahonnan ráértem megfigyelni az embereket. Tolakodtak, lökdösődtek, ráléptek a kinyújtott elefántméretűre dagadt lábamra és mindezt rezzenéstelen arccal. Na ez a furcsa nekem, amit nem tudok hova tenni, hogy az egyébként nagyon kedves, mosolygós emberek hogyan tudnak máskor meg ilyen érzéketlenek lenni. Mondjuk még mindig jobb, mint otthon, mert ha itt vkivel elkezdesz beszélni, rögtön kedvessé válik, otthon meg örülhetsz, ha nem küld el melegebb éghajlatra-tisztelet a kivételnek.

Na ezek voltak az én kis szubjektív tapasztalataim, remélem nem untattam vele a kedves olvasókat nagyon.

Decemberben költöztünk ide kis bérleményünkbe. Azóta minden nap kb. 3-5 reklámújságot dobáltak be az ajtónkón lévő nyíláson. Szünet nélkül, hétfőtől vasárnapig. Szombatonként dél körül járt felénk a postás. Emlékszem, először kellemesen ejtőzgettünk a nappaliban, mikor egy nagy zuttyanást és csattanást hallottunk az előszoba felől. Majd a frász jön az emberre, hogy mi lehet ez. Aztán megszokja az ember, hogy ááá, csak a posta, majd már a fáradtságot sem veszi, hogy megnézze mi az, mert úgyis csak reklám jön. Nem mondom, azért az elején mindet végigolvastuk: sokminden hiányzott a lakásból, nem tudtuk, mit hol lehet jó áron kapni, melyik bolt olcsóbb, melyik drágább. Mennyire drágább ez vagy az a magyar árakhoz képest. De egy idő után erről is leszokik az ember, és gépiesen rakja a szemét közé. Ha elutazik vki egy hétre, térdig érő halom várja a bejárati ajtó mögött, amiből úgy kapirgálja ki a személyes póstát.

Ez persze nem csak örebroi jelenség, még csak nem is svéd. Magyarországon is pazarlóan sok reklám érkezik a házhoz. Pl. tízemeletesekben vagy társasházakban csak lerakják vmi jól látható helyre, és mindenki visz magával egyet, akit érdekel a téma. Bp-en sok lépcsőházban helyt is kapott egy papírgyűjtő, ami ha megtelik, egy hulladékfeldolgozó cég kicsierél egy üresre. Itt viszont a postás viszi az összes reklámot. Egyszer láttam egy ilyen póstást az utcán. Az indiai-kínai régebbi filmekhez hasonló 3 kerekű biciklijük van, aminek az első részében utas helyett újsághalmokat szállítanak. Lent összerendezik a bedobandó csomagokat, majd elindulnak a lépcsőházba.

Mint említettem egy idő után megunja az ember a papírhalmokat. Főleg, hogy itt a házban most nincs szelektív gyűjtő. Mivel kandallónk sincs, amibe jó lenne gyújtósnak, ezért eddig a konyha melletti szekrénybe tornyoztuk a papírhulladékot. Egyre több polc telt meg és kezdett folytogató lenni, hogy micsoda rumli van, ha kinyitjuk a szekrényt. Együtt a vissza nem váltható üvegekkel és műanyag flakonokkal már egy teljes szekrényt követeltek maguknak.

Végül, 5 hónap után megelégeltük. Beraktam az egészet a kocsiba és elhajtottunk a bevásárlás előtt egy szelektív hulladékgyűjtő szigetre! Ok, nem nyakaztak volna le akkor sem, ha kidobom a vegyes hulladék közé, ide a kukába, amit a szemétégetőbe visznek. Most olvastam viszont, hogy Budapesten ülésezik az IPCC, a klímaváltozást vizsgáló kormányközi szervezet, melynek jelentése alapján már most biztosra behetünk a jövőben egy 2 fokos hőmérsékleti átlagemelkedés, ami az egész világon fajok tömeges kipusztulásához vezet majd. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke is felhívta a figyelmet ennek veszélyeire sőt, Magyarországot duplán sújtja az éghajlatváltozás fekvésének köszönhetően - amit mutat az is, hogy az utóbbi évtizedben globálisan 0,5 °C volt az emelkedés, míg Mo.-on 2°C - derül ki a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiából. Mondjuk, előrelépés, hogy legalább van stratégiánk! Persze, nem lenne ellenemre, ha csak itt Svédországban emelkedne 1-2 fokot tavasszal! Vállalta az EU is, hogy ha törik, ha szakad mi mérsékeljük a CO2 emissziót 20 százalékkal, még akkor is, ha a többi kontinens csak a viták folytatására hajlandó, érdemi lépésekre nem.

Szóval mit tehetek én szerény képességeimmel? Lekapcsolom a villanyokat és igenis cipelem a papírt oda, ahol újra papír lesz belőle, meg kiírom az ajtóra: "INGEN REKLAM TACK" - Reklámot nem kérünk. És ez a másik különbség talán itt Svédországban: amióta kinnt van a felirat, tényleg nem jönnek a papírhegyek!

Na, még annyi, hogy szinte az összes nagyáruházban van szelektív gyűjtőhely, a műszaki árukat, elemeket is lehet oda vinni.

Ha közületek akad olyan, aki nem döntött arról, hogy magyar adóforintjainak egy százaléka hová kerüljön, annak szeretnék kedvet csinálni ahhoz, hogy egy olyan közösséget támogasson vele, ami a buddhizmus magyarországi terjesztésével próbálja elérni, hogy minél több boldog, kiegyensúlyozott, kreatív és félelmek nélkül élő, felelősen gondolkozó ember legyen a környéken.

Minden köszönet a támogatóknak!