Kicsit tényleg le vagyok maradva a frissítésekkel. Ez egyedül azért van, mert nem igazán marad mostanában sok szabadidőm. Részben a gyerekek miatt akik bőven adnak elfoglaltságot. Még szerencse, hogy segítségünkre sietett a két nagymama, akik sok terhet levettek a vállunkról.
A munka is kicsit nagyobb terhet jelent így, hogy az ember fáradtan próbálja abszolválni. Most a nyári munkarend nem is kicsit vissza lett fogva, de ehhez társul az is, hogy 15 kollégából 10 állandóan szabadságon van, - persze mindig másik - az utóbbi 2 hónapban. Részben örülök neki, mert kicsit közelebb lehet férni a "tűzhöz" is. Kicsit több az ügyelet is, de még mindig nem vészes. Ennek is örülök, mert így legalább gyűjthetjük a szabadságnapokat a hazautazáshoz.
Gyűlt egy két kép a magánéletünkből is, ami talán megér néhány sort, ezekkel próbálom majd szinesíteni a blogot. A közszolgálati részt is szívesen folytatnám, ebben segíthetnétek néhány kérdéssel is! 
