Egy svédtől hallottam a tanfolyamunkon, hogy a svédek legalább olyan érdekes témának találják az időjárást, amiről félórákat el lehet beszélgetni, mint a magyarok az ételeket... Folytassuk a svéd virtuális kalandozásunkat a magyar szívnek oly kedves területen, az ételek közt!
Lösgodis vagy lösviktgodis = kimért, kilós édesség
Igazi svéd specialitás: a boltokban hypermarketekben a kassza közelében egész polcokat, falakat beborító édességkínálat fogad. Minden egyes édességféleségnek külön kis doboza van, kis kanállal lehet szedni papírzacskóba a különböző cukorkákat, majd súly után lehet kifizetni. A legtöbb helyen a Karamell kungen (Karamel kiráy) választékát lehet megtalálni. Ez talán a legnagyobb lösgodis kereskedő cég, portékájának csak a fantázia szab határt, igazi tobzódás ízekben és formákban. Aki kíváncsi, megkukkanthatja a kínálatukat is a honlapjukon. Kaphatók különböző drazsék, gumicukrok, szivacsok, tömör cukorkák, medvecukrok, csokik.
Ok, mondhatnánk, nem egy nagy dolog, hiszen nálunk is van/volt ilyen: Gyermekkoromban a Csemege boltokba cipeltem be mindig anyukámat, ahol rendszeresen megörvendeztetett 10 dkg drazséval. Persze nem volt nehéz választani a 4 féle közül. A csemegék azonban lassan eltűntek, csak egy-két exkluzívabb csokiüzletben lehet venni darabra/súlyra bon-bonokat. Ez tehát a legnagyobb különbség, hogy itt a kimért édesség kikerült a csemegeboltokból az abc-k polcaira, szélesebb vásárlóközönség elé. Ezáltal az árat is lejebb tudták nyomni. (Persze a minőséget is szerintem.) A trükk az egészben, hogy ha a 25-féle édességből elkezdesz szemezgetni, akkor nagyon nehéz megállni 0,5 kiló alatt...
Olcsó és jó tehát a lösgodis, nem csoda, hogy nagyon fogy itt északon: Svédországban fogy a legtöbb édesség és csokoládé Európában. (Németország és Nagy-Britannia követi). Lösgodisból 24000 tonna fogy évente, így 3 kiló jut minden svéd koponyára évente. Ez az összes édességfogyasztás kb. 25%-a.
Ide kívánkozik egy svéd kifejezés: aki sok édességet eszik, az a Godisgris: édességmalac.
Igazi kihívás tehát egy szülőnek, hogy kikerüljenek az édességpult vonzásából anélkül, hogy vásárolnának valamit. Erre vezettek be egy igen követendő népszokást: a godislördag-ot: azaz a édességszombatot. A gyerek csak szombaton ehet édességet, de akkor annyit, amennyi csak belefér. Az ötlet azért nem rossz, mert szombatonként tényleg annyira túlzásba viszik, hogy a végén talán meg is undorodnak tőle egy időre. A hagyomány szerint a fogorvoslobbi találta ki a rendszert a fogak védelmére. Ha igen, ha nem, jó indok arra, hogy a szülő azonnal mondhassa a supermarketben a gyereknek: "Godis? Absolut inte!" - mint ahogy Ferenc barátunk hallotta...
Másik megközelítés lehet egy további hiedelem terjesztése: hogy a lösgodis útján terjednek a legkülönbözőbb baktériumok. Főleg a láb közeli alsó polcok a gyanúsak, nem? Meg a taknyos gyerekek összefogdossák a piszkos kis kezeikkel.... No nem! Fellélegezhet minden tühtig tisztaságmániás: valaki itt ezt is megviszgálta, és nem tudtak baktériumokat letenyészteni a mintákról. Ettől nem kell félni, csak akkor, ha otthon kirakom egy tányérra és van egy beteg gyerek... Így gyorsabban elterjedhet a másik svéd specialitás, a vinterkräksjukdom (téli hányós betegség). Mármint egy másik cikk szerint. Igaz, az a vírus szinte bármivel terjed, nem csak ezzel. Ha van egy beteg gyerek a családban, akkor akár el is dughatjuk a csokit, az se használ majd...
A következő két kép tőlünk 2 utcányira lévő édességboltban készült, ami magát úgy hírdeti, hogy a város legnagyobb lösgodis választéka. Méltán. Sőt! Elég tekintélyes cukormentes kínálatot találtunk (cukormentes cukorka, jó mi?), Trixi nagy örömére:
