Az IKEA az egész világon ismert, kedvelt, népszerű - és persze óriási bevételt produkál. Kevesen tudják azonban, hogy egy igazán különös férfi áll mögötte: Ingvar Kamprad ma bolygónk egyik legvagyonosabb embere, mégis rendkívül puritán életet él.

5 éves korában Ingvar Kamprad gyufát kezdett el árulni a szomszédoknak, és 2 évvel később biciklijével már a környező városokban is folytatta az értékesítést. Felfedezte, hogy alacsony áron juthat hozzá a gyufához nagytételben, Stockholmban, és így nagyon kedvező áron adhatja tovább egyesével, miközben még mindig jó profitot ér el. A gyufán túl aztán elkezdett virágmagokat, üdvözlőkártyákat, karácsonyfadíszeket, később pedig ceruzát és golyóstollat is árulni.

1943-ban, 17 éves korában Ingvar Kamprad pénzt kapott édesapjától, sikeres iskolai eredményeiért. Ezt a pénzt használta arra, hogy saját vállalkozásba kezdjen.

Az IKEA név az alapító monogramjából (I.K.) és Elmtaryd (E), vagyis a farm, valamint Agunnaryd (A) -a falu, ahol Ingvar felnőtt- kezdőbetűiből tevődik össze. Az IKEA -azaz Kamprad- kezdetben tollat, pénztárcát, képkeretet, órát, ékszert és nylon harisnyát árult alacsony áron.

A fiatal vállalkozó néhány hónappal később már nem tudott egyénileg eleget tenni az eladásoknak, ezért elkezdte hirdetni a termékeit a helyi lapban, és postai úton juttatta el azokat a vásárlókhoz. A helyi tejesember furgonját használta arra, hogy a közeli vasútállomásra szállítsa a termékeket.

A kínálatba 1948-ban kerültek be az egyszerűbb bútorok, és annyira kedveltté váltak, hogy három évvel később Kamprad már csak lakberendezési tárgyakat forgalmazott.

A bútort a közeli erdőkben tevékenykedő helyi gyártók készítették. A piac jól reagál rájuk, ezért a választék gyorsan bővült. Ezt természetesen nem nézték jó szemmel a versenytársak, ezért rávették az IKEA szállítóit, hogy bojkottálják Kamprad üzletét.

A konkurencia akciója azonban visszafelé sült el, mert Kamprad ekkor döntött úgy, hogy tervezőket szerződtet, és saját termékekkel lép a piacra, ráadásul külföldön keresett minőségi gyártókat.

A vállalati legenda szerint így született meg a lapraszerelt bútorok ötlete is: az egyik alkalmazott lecsavarozta egy LÖVET- asztal lábait, hogy beférjen a vevő autójába. Ezzel költséget és rakteret lehetett megtakarítani, csökkenteni tudták az árakat is. 1951-ben Kamprad felismerte, hogy egy katalógus segítségével több bútort tud eladni. Gyakorlatilag ekkor jelent meg az IKEA katalógus, amit ma is ismerünk.

1953-ban jelent meg az IKEA bemutató-üzlete a svédországi Almhultben. Ez volt az első alkalom, hogy a vásárlók megnézhették és megérinthették a termékeket, mielőtt megrendelték volna azokat. A bemutatótér ötlete szintén a riválisokkal folytatott árháborúnak köszönhető. Mind az IKEA, mind a konkurencia olyannyira csökkentették az árakat, hogy az már a minőség rovására kezdett menni. A bemutatótér megnyitásával Kamprad bebizonyította, hogy az alacsony árú termékek is funkcionálisak, és megfelelő a minőségük.

1958-ban nyílt meg az első IKEA áruház Svédországban, Almhultben. A bolt 6 700 m2-en kínált lakberendezési cikkeket- akkoriban ez volt a legnagyobb bútort bemutató áruház egész Skandináviában. Egy évvel később már a 100. IKEA- dolgozó is bekerült a csapatba.

1969-ben nyílik az első külföldi üzlet: IKEA megérkezik Dániába, 1973-ban Svájcba, 1975-ben pedig Ausztráliába is.

Ingvar Kamprad 1976-ban írta meg legendássá vált könyvét, az "Egy bútorkereskedő testamentuma" című művet, melyben leírja az IKEA vízióját és üzleti elképzelését, és ezzel erősen befolyásolja az IKEA-kultúra fejlődését és vitalitását. Tíz évre rá, 1986-ban Kamprad visszavonul a Csoport vezetéséből, és az anyavállalat INGKA Holding B.V. tanácsadója lett. Az alapítás óta eltelt évtizedekben az IKEA Csoport több mint 120 ezer munkatársat számláló kereskedővé vált, amelynek 24 országban/területen vannak áruházai, és amelyek összesen évi 21,1 milliárd eurót forgalmaznak.

Ingvar Kamprad, egy olyan tulajdonosi szerkezetet akart kialakítani, amit a függetlenség és a hosszútávú megközelítés jellemez. Ezért 1982 óta az IKEA egy alapítvány tulajdonában van. Hivatalosan tehát egy hollandiai cég kezeli az IKEA ügyeit, és Kamprad csak egy kisebb részt tulajdonol, a többi az INGKA nevű alapítványé, amelynek ő a kuratóriumi elnöke.

A Forbes magazin 2009-es listája szerint a 83 éves Kamprad a világ 5. leggazdagabb embere, 22 milliárd dollárosra -4160 milliárd forint- becsült vagyonával.

A pletykák szerint azonban mégsem él luxuséletet: garázsában egy 15 éves Volvo áll, ha repül, akkor is turistaosztályon utazik, gyakran jár tömegközlekedéssel (ekkor igénybe veszi a nyugdíjas kedvezményt), és a lapok mindkét oldalát teleírja. Rendszeresen ebédel az IKEA-éttermekben, és bútorait is saját áruházláncában vásárolja.

Campradot azonban ez büszkeséggel tölti el, hiszen így legalább nem szakadt el az általa alapított cég íratlan szabályaitól és hagyományaitól. Mindezek mellett Provence-ban szőlészete van, Svédországban pedig egy hatalmas farm tulajdonosa.

Ugyanakkor néhány éve azzal támadták, hogy fiatalon tagja volt a svéd fasiszta pártnak (melynek egyik vezetőjével baráti kapcsolatot is ápolt). Önéletrajzi könyvében azt állította, hogy csak néhány gyűlésen vett részt, utólag megbánta az egészet, és bocsánatot is kért mindazoktól, akiket politikai tevékenységével esetleg megbántott.

Forrás: ikea.hu/Pénzcentrum gyűjtés

Fotók: Google Earth/ikea.com/Pénzcentrum gyűjtés