Ma volt a nyári szabadságolások megbeszélése. Nekem nem sok múlt rajta: előre láthatólag május végén szülünk, utána jár nekem 2 x 10 nap "pappaledighet" ( papa - szabadság ), amit valószínűleg nem a fesztelen pihenéssel fogunk tölteni, ha az ikres szülők beszámolóiból indulunk ki. Utána sem utazunk sehová, mivel még kicsik hozzá a gyerkőcök, csak augusztus végén próbálunk meg hazalátogatni. Tehát a tét számomra nem volt nagy. Ellenben nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan megy ez a svédeknél.

Előzőleg mindenki leadta a kívánságait, bizonyos feltételekkel: max 5-6 hét a nyári időszakban, ebből 2 hét ún. 1-es prioritás, azaz amit mindenképp akkor akarsz kivenni, a többi pedig tologatható. Ezt egy excell táblában összesítették, amit körbeküldtek a megbeszélés előtt. Senki sem volt szívbajos, általános, hogy tényleg 5-6 hét összefüggő szabit szeretnének, jellemzően júliusan. A kiinduló ábra szerint gyakorlatilag egyedül vittem volna a klinikát 3 hétig júliusban...

De, azért jó a demokrácia, mert mindent meg lehet vitatni! Hogy megy ez Magyarországon? Mindenki előveszi régi sérelmeit és frusztráltságát, felhúzza magát a megbeszélésre és ha sikerül, akkor megússzuk összeveszés nélkül, de a szálkák még sokáig bennemaradnak az emberekben és hetekkel a megbesz. után is még hallani az egymás háta mögött elsuttogott mondatokat, hogy - "Így meg úgy, most miatta nem tudtam megint akkor menni, meg bezzeg ez meg az már megint akkor megy, amikor akar, neki miért lehet, stb...."

Itt leültünk a könyvtárszobába, először bevacsoráztunk a rendelt kínai kajából, kedélyesen, még 3l kartonos olasz bor is előkerült! Közben az ernyőre vetítették az említett táblázatot, mindeki morfondírozhatott és mérlegelhette az esélyeit. Mindenki észrevette, hogy csak én nem kértem június-júliusra szabadságot. Persze csak viccesen neveztek hősnek, leginkább csak sajnálkozó fejcsóválást és vígasztaló szavakat kaptam. Persze nem ez lesz az első, de nem is az utólsó ilyen nyaram, szóval gond egy szál se.

Mindenki magától szólalt meg és ajánlotta fel, hogy bizonyos kritikus heteket arrébb tudna mozdítani, ha szükséges. Természetesen a "kicsik" voltak itt is az elsők, de buzdítani senkit sem kellett. Sem nyíltan, sem bújtatottan. Addig-addig módosítgatta mindenki hangosn saját terveit, amíg létre nem jött egy elfogadható ábra. A főnök vagy 3x megkérdezte, hogy maradt-e vkiben vmilyen kétely, vagy érez-e valaki méltánytalanságot. De nem, mindenki boldogan távozott.

Én meg kiszámoltam, hogy csak februárban felhalmoztam 3,5 napi pluszfizetést és 7,5 napi extra szabit. Ha tényleg olyan húzós lesz a nyár, mint amilyennek ígérkezik, és a főnök is betartja, hogy 40 nap alatti szabit semiképpen nem vehetünk ki pénzben, akkor szeptembertől akár 2 hónapra is elmehetek majd.

Björnnek és Carstam bá-nak meséltem, hogy az egyik pocaklakó lány, másik meg fiú lesz. Sajnálkoztak, hogy akkor mindenképpen 2 típusú ruhát kell majd venni: kéket is meg rózsaszínt. Frappánsan rávágtam, hogy megoldjuk, mindenből zöldet veszünk majd. Úgy látszik tapasztaltabbak nálam, mert egyből mondták, hogy az nem jó, mert nem fogjuk megtalálni a fűben őket. Mivel játékból is különböző kell: autó a fiúnak és baba a lánynak, Carstam szerint legjobb, hogyha Transformerst veszünk, abból mindkettőt ki lehet hajtogatni...