Régi tartozásomnak teszek most eleget: Leírom, hogy hogyan költöztünk!
Eredetileg dec. 15-re terveztük, de az elõzõ lakónak sikerült elõbb kiköltöznie, így megkaptuk a kulcsokat. Szerencsére Feri és a többiek is ráértek Växsjöbõl. Péntek este érkeztek meg hozzánk Orsi kis Twingójával. Akkor még szinte semmit sem pakoltunk össze, bár igaz, nekiláttunk. Vettünk vastag nagy plasztikzsákokat, meg költözõs dobozokat a K-Rautában, ami amolyan Praktiker-szerûség. Nagyon praktikusak, jó teherbírásúak és a lényeg, hogy mindenféle limlomot bele tudtunk dobálni beléjük. Ferinek még megvoltak az Ikeás dobozai, másnap õ is áthozott néhányat.
Akkor este jól kibeszélgettünk magunkat, hoztak magukkal glögg-öt a többiek, amit jól meg is kóstoltunk. Igen finom ital, amjd írok még róla bövebben. A vendégágyat Jenõék kapták, szegény Orsinak csak polifioamok jutottak.
|
 A lányok már sokmindent bedobozoltak, mire megérkeztünk. Bizony, nagy igazság, hogy a költözéskor nagyon fontos, hogy a nemi eloszlás kb. egyenlõ legyen. A lányok pikk pakk becsomagolják az apróbb dolgokat, nagyon jó érzékük van hozzá és kiváló a munkabírásuk. Trixi még szenvedett is szegény, hogy õ most nem emelhet az állapota miatt. Úgy kellett rászolni mindig, hogy tegye le a dolgokat. A fiúk pedig elsõsorban azért nagyon fontosak, hogy legyen kivel jókat beszélgetnie az embernek!  Szépen ürült a lakás, szereltük szét a bútorokat. Az agy Ferenc volt, õ irányította, hogy mi-hova kerüljön a kocsiban. Meglátszik, hogy õ már ide is úgy költöztetett ki mindent... Ebéd gyanánt kiürítettük a hûtõ mirelit részét, a lányok elindultak átvenni a lakást Örebroban, majd kb. 16 órakor átmoccantunk a furgonnal is. A lakás szinte teljesen üres lett, minden fontos befért egy menetre. Feriék elmentek megszemlélni egy eladó házat, így a Vaxsjöi csapattal cipeltünk fel mindent. Szerencsére csak az elsõn lakunk! |
 A dobozok kipakolására, bútorösszeállításhoz megjött az erõsítés: Feri és Rita, na meg a 3 gyermek. Nagyon készségesek voltak, Krisztián délelõtt is szívesen jött volna, kijelentette: - Én nagyon segítõkész vagyok ám! Feri: - Én is attól félek!  Most azonban bizonyítottak a srácok: pakoltak, csavaroztak, szereltek. Közben meg cikáztak, minta villám ide-oda, meg nem álltak egy percre sem! Lassan szinte teljesen kiürültek a dobozok is. |
Meglepetésemre a nap végére egy szinte teljesen berendezett lakásban ücsörögtünk. Sajna, nem épp a legszerencsésebb módon, de estére meghívást kaptunk egy kollégámhoz is. Sajna a többiek túl fáradtak voltak, hogy svédül társalogjanak idegenekkel, nem tudtam õket elcsábítani magunkkal. Ott azonban kicsit glöggöztünk, meg lussebullart kóstoltunk. Ez is megér egy külön bejegyzést késõbb. Azóta vettünk néhány apróságot még a lakásba, fõleg fényeket, gyertyákat. Most így néz ki a nagyszoba: |
 |
És ez itt nem furcsa. 5 SEK-ért megtudhatod, mennyit keres Johan (Jani) a szomszédból
, csak küldenek neki is egy levelet, hogy érdeklödtél.) Az átvétel elõtt 1 nappal még egy emlékeztetõ sms-t is küldtek, nehogy megfeledkezzek róla. Bármikor le lehetett mondani, vagy módosítani a rendelést. A bérleti díj egy napra (9-22 óráig), kb. 100 km futásteljesítménnyel 1250 SEK volt, plussz benzinköltség (kb. 230 SEK). A legkisebb utánfutó egy napra kb. (220-250 SEK), de sajna nincs az ismeretségben vonóhorgos autó. (Tipp: aki ide készül feltétlenül rakasson fel vonóhorgot!!! Mi is fel fogunk.) Autómata váltós volt a kicsike. Jenõvel csak röhögtünk, amikor átvettük, mert egyikünk sem vezetett még ilyet. Elõször nem lehetett sebességbe rakni, kuplung nem volt, hiába nyomogattam a helyét. Aztán rájöttünk, hogy csak akkor lehet kivenni P-arkolás módból, ha az ember lenyomja a féket közben. OK, ez megvolt. Jó nagy batár, megy a rükverc, szupi, volt benne tolatóradar is, nehogy összetörje a kedves vendég. Meglepõen intelligens volt a drága, pl. akkor nem lehetett lezárni, ha bekapcsolva hagytuk a térképolvasó lámpát. Meglepõen alapos és korrekt hibalista felvétele után eltekertünk vele Lindesbergbe, beálltunk vele a kapu elé és megkezdtük a pakolást. 
