Vasárnap áttértünk a téli időszámításra! Eddig annyira nem volt panaszom a fényekre. Na, de most aztán tényleg érződik már, hogy milyen a skandináv sötétség! Igaz, így már épp nincs teljesen sötét, mikor elindulunk, de már du. 3 órakor esti szürkület volt. 
(Persze, az ég is borús volt, tegyük hozzá.) 4 után meg lassan beesteledett! Ez nagy váltás volt! Most már nappali fény szinte csak akkor van, mikor dolgozunk. Akkor meg minek?! 
Ígyis-úgyis lámpafény mellett van az ember. A svédek is viccelgettek a sötéttel, őket is megérinti azért. Mindenki máshogy igyekszik védekezni ellene: vesznek sok lámpát, égősorokkal díszítik fel az erkélyeket, lámpákat tesznek az ablakokba, ami kifelé is világít és nagyon hangulatossá teszi az utcaképet is. Mi is vettünk néhány csini kis lámpát már!
Ami hangulatos viszont ebben az egészben, hogy a reggeli kávészünetben nem gyújtottak lámpát, a munkahelyen, - mindenki szürcsölgette a kávéját a félhomályban - viszont volt néhány kis teagyertya az asztalokon! Nagyon otthonos volt tőle az étkező!
Ma is volt egy tonsillectomiám, és ezzel már teljesen elégedett voltam!
