Sok hallgatás után ismét jelentkezem. Kicsit elfoglaltak voltunk az utóbbi néhány hétben. Sikerült egy hetet Magyarországon tölteni, és eljutottam egy középfül-kurzusra Malmöbe is.

Ez egy olyan kurzus volt, amit speciálisan a szakvizsga elött álló szakorvos-gyakornokoknak alakítanak ki. Az ilyen továbbképzések neve: SK-kurs. A svéd gyakornoki rendszert csak dícsérni tudom abból a szempontból, hogy mennyi eröfeszítést tesznek, hogy emeljék a képzés színvonalát. Egyrészt, meghatároztak minden szakmán belül minimum 12 alterületet, aminek az elsajátításához a gyakornoknak elöször képzési tervet kell készítenie. Söt, mindegyikhez kötelezö egy kurzusra is elmenni, ami nélkül nm is fogadják el a szakvizsgára való jelentkezést. Természetesen bármilyen kurzust választhatunk, akár külföldit is, de ha a Svéd választéknál maradunk, akkor az www.IPULS.se weboldalán kutakodhatunk és találhatjuk meg a nekünk való képzéseket. Ez az akreditált továbbképzések honlapja. Ezek a kurzusok általában fizetösek, de közöttük az SK - kurzusok különlegesek: nem csak azért, mert külön gyakornokok számára alakítják ki öket, hanem azért is, mert törvény rendelkezik róla, hogy ha a gyakornok kap egy helyet valamelyikre, akkor a munkaadó köteles elengeni, fizetést adni a kurzus napjaira, fizetni az utiköltséget és a szállás díját.

Minden félév elején lehet jelentkezni ezekre a tanfolyamokra, jellemzöen 2-4-et indítanak félévenként, elég nagy a túljelentkezés. Minden kurzusra külön szabályok szerint választják ki a jelentkezöket (ezek a kurzus leírásában a neten megtalálhatóak), a többiek sorszámos tartalék-helyet kapnak. Az én malmöi kurzusom elött a 11. tartalékhelyen voltam, 10 nappal a tanfolyam elött jelezték, hogy esetleg mégis mehetnék.´

A vonatjegy azonban marha drága lett volna, (annál drágább, minél közelebb az utazás napja, mint a repülöjegyeknél), kb. 1700 Kr oda-vissza egy före (2x600km-es távolság). Nagyon nem szerettem volna magára hagyni a családot sem, így megdumáltam a fönököt, hogy inkább hagy utazzak autóval (ugyanannyi költségtérítésért). Miután lefoglalta a titkárnö a hotelszobát, felhívtam öket, hogy nem lehetne-e a szobát kétágyasra cserélni úgy, hogy a felárat kifizetem, a többit pedig még mindig a klinikának számlázzák. Nem volt akadálya és csak 250 kr-t kértek éjszakánként. Még gyerekágyuk is volt. Így sikerült a családi út Malmöbe , igen jutányos áron:

250x4 (szállás) = 750 +

600 (parkolás)

Azaz 1300 kr-ért.

Maga a kurzus nagyon jól összerakott és precízen megtervezett volt. Vagy 20-an voltunk, rajtam kívül még 1 kolléga hozta a családját is. A csapat összetétele: egy kínai, egy német, két izlandi, egy fél-algériai, egy iráni, meg én ugye, sokaknak pedig a házastársa külföldi. Vagy 4-en voltak terhesek éppen, többen pedig otthon a gyerekkel (pappa vagy mammaledighet). Ritka volt köztük, akinek nem volt még gyereke. Szóval ha valaki attól fél, hogy itt szülne még szakvizsga elött és emiatt esetleg túl idös lenne ahhoz, hogy folytassa itt a szakképzést, hát ne tegye. Pl. ma találkoztam egy 38 éves orvostanhallgatóval, egy 50 éves AT-läkare (hatodéves-féle) is megfordult mifelénk.

A meghívott vendég George Browning volt Glasgow-ból, aki amolyan interaktív stílusban adott elö, mint Bauer professzor szokott, amikor elkapott minket az osztályos kezelöben és bebizonyította nekünk, hogy semmit sem tudunk a szakmából, és álljunk neki 7x elolvasni a F-O-G könyvet.

Amúgy nagyon jó foglalkozások és elöadások voltak, egyik este pedig elmentünk bowlingozni meg vacsorázni együtt.

Nem tudom megállni, hogy ne említsem meg, hogy a magyar szakorvos-képzés rendszerét mostanában úgy tervezik átalakítani, hogy nem adnak fizetést a gyakornokoknak - kössön mindenki a kórházzal szerzödést. Ennek az lesz az eredménye, hogy a munkaeröhiánnyal küszködö, csöd szélén álló kórházak nem tudják majd fizetni a továbbképzéseket. A rezidensi bérböl ugye eleve reménytelen kipengetni egy kurzusdíjat. Mivel a rezidensi éveket valamelyik klinikán húzta le az ember, legalább az ott rendezett kurzusokon grátisz részt lehettett venni, de most kérdéses lesz majd, hogy egáltalán megengedi-e a kenyéradó kórház, hogy a klinikán töltsünk el gyakorlatot. Marad az, hogy bízhat az ember a gyógyszergyárak könyörületében. Ha már kap szerzödést az ember, akkor az 9 évre szól majd , hogy esély se legyen a szebb jövö érdekében máshová költözni. Ezek után, tényleg ki lepödik meg azon, hogy még a friss diplomások is egyre nagyobb számban szeretnének külföldön munkát vállalni?