Csak egy anekdota:
1 héttel a gyerekek születése után újságoltam el a Lindesbergi kollégáknak a jó híreket. Egy kb. 50 körüli férfi elkezdett lelkendezni, hogy milyen jó, hogy megszülettek, mert Svédországnak szükségük van a gyermekekre, minél több fiatalra és de jó, hogy ezek a gyerekek már svédek lesznek. Őszintén lelkendezett.
Én meg csak kínosan mosolyogtam, és elkezdtem magyarázni, hogy nem, ezek a gyerekek magyarok lesznek. Azonban annyira meglepett ez a számomra szokatlan hozzáállás, hogy elindított bennem gondolatokat.
Pl. jól leírja, hogy mennyire nem idegengyűlölőek a svédek és mennyire szívesen fogadják be akár a közép-keleteurópaiakat is. A másik: ismerve jópár korábban kitelepült magyart - tényleg nagyon nehéz lesz a gyerekek magyarságát, magyarságtudatát megőrizni, ha itt nőnek fel. Nagyon sok energiát kell majd rááldoznunk. Sajnos (?) a második generáció teljesen elsvédesedik, sok gyerek a Magyar Klubban sem beszél jól magyarul. Lengyel kollégáim mesélik, hogy a gyerekeik nem szívesen beszélnek lengyelül, mert megerőltetés számukra, olvasni inkább svéd könyveket szeretnek. A második generációs arab és afrikai bevándorlók nagyon szépen beszélik a svéd nyelvet is. Nekik már nem probléma az elhelyezkedés, sokan közülük egyetemekre is bekerülnek, sok fiatal orvos került ki közülük. Ők már szerintem legalább annyira svédnek érzik magukat, mint kurdnak, arabnak, iráninak, stb. Nem szeretnének visszatelepülni. A fiatalok könnyen barátkoznak, az utcán mindenféle bőrszínű fiatalok sétálnak és viccelődnek egymással, ugratják egymást.
A másik, hogy sok nemzet indult gyors emelkedésnek, azok közül, akik úgy tudtak befogani népeket, nemzeteket, hogy kultúrájuk értékeit meg tudták őrizni közben, azokat át tudták adni a befogadottaknak és a jövevények értékeit pedig meg tudták őrizni és fel tudták használni. Véleményem szerint emiatt nem esett szét a Római Birodalom, ahol az egyes népek meg tudták őrizni identitásukat is. Emiatt ért el hatalmas sikereket az USA, ahol a világ szinte összes népe tette hozzá saját értékeit egy alapvetően európai alapú kultúrához. Nem kell azonban ennyire messzire mennünk, mert a magyarság is ilyen volt történelmének legerősebb időszakaiban: elindultunk valahonnan a Kaukázusból (2006-ban találták meg Kazahsztánban a madjar törzset, akikkel szoros genetikai kapcsolatban vagyunk), majd beolvasztottunk türk nemzeteket, tőlük jönnek a szarvasmarhatartással és tejtermeléssel kapcsolatos szavaink, bevándoroltunk a Kárpát-medencébe, minden bizonnyal beolvasztottuk az itteni avarokat (akik 10-20 évvel a honfoglalás után már magyar mintára formázták hajviseletüket), majd befogadtuk a tatárjárás "előestéjén" a kunokat, akik betelepítették a Duna-Tisza közét, majd később a török dúlta déli országrészre, Erdélybe és Buda környékére népes sváb csoportok költöztek, akiket szintén a király hívott meg. Ők hozták magukkal népművészetüket, kézművességüket és a mai magyar kolbászfajták többségét is nekik köszönhetjük. Amikor munkás kezekre volt szükség, csak nyertünk vele, mikor befogadtunk más népeket.
A svédek is tudják ezt, ezért lelkendeztek gyermekeinkenek...
