Emlékeztek még a jó öreg krémsajtra, ami egy műanyagfóliába volt töltve, mint egy herzig kis kolbászdarabka? Két végén egy-egy fémkapocs zárta le hermetikusan és őrizte meg nekünk a finom ízeket és nem utolsó sorban a belül uralkodó enyhe túlnyomást, ami rögvest igyekezett kipréselni magából a fehér kincset, amint felhasadt a fólia. Merthogy a krémsajtot így kellett enni - kiránduláson, pikniken, vagy csak a játszótéren a haverokkal - hogy zsebkésünkkel "megsebeztük egy kissé az áldozatot, majd mohón rávetettük magunkat a sebre, mint csecsemő az anyamellre, vagy még inkább, mint egy vámpír, aki az utolsó cseppig szívja ki áldozatából az életrőt, mígnem a krémsajt valóban csak egy aszott ráncos fóliadarabbá olvadt kezünk szorításában... Garantáltan nem lehetett belőle az egészet kienni, a kis perfekcionisták nagy bánatára!
Hát persze, hogy emlékeztek. Nos, én azt hittem, mindez a szocializmus vívmánya, amely ugyanúgy eltűnik szép lassan a polcokról, mint a zacskós tej. Ezért is volt deja vu szerű élmény, mikor a svéd boltokban hűtőpolcokat sorain láttam elterpeszkedni gyermekkori jópajtásunk rokonait. Na, de a dobozos bor hazájában semmin se lepődjön meg az emer, inkább vizsgáljuk meg közelebbről, mit zacskóztak be a svédek:
Nos, van itt sárgarépafőzelék (rotmos), spenótfőzelék (stuvad spenat), babfőzelék (bruna bönor), sárgaborsó-leves (ärtsoppa), tejberízs (risgrynsgröt), még néhány fajta leves és az alsó képen eperlekvár (jordgubbsylt).
|
Bevallom, még nem merészkedtem el odáig, hogy megkóstoljam őket.
Ha van, akinek nem vettem el az étvágyát és kipróbálta már a zacskós készítményeket, az kérem írja meg egy kis kommentben, mert biztos nem olyan gyári az íze, mint amennyire ipari a kinézete! |