A semmitmondó bejegyzésektől a többi blog által inspirálva én is egy rövid időre visszaevezek a közszolgáltatás tengerére. Szóval ki is az a muksó, akinek a megzöldült bronzszobra áll az örebroi főtéren? Íme egy hevenyészett fordítás svéd wikipédiából:

Engelbrekt Engelbrektsson (~1390-1436)
Valószínűleg német családból származott, 1360 előtt vándorolt Svédországba. Édesapját (Engelbrekt Englikoson) 1392-ben, mint nemesembert, 1367-ben mint Norberg lakosát említik. Nagyapja nevét valószínűleg a mai Ängelsberg városának régi nevéből származtatta (Englikobenning). A család címerpajzsán három darab háromszöget formázó félliliom látható.

Annak az adminisztratív és katonai ismeretnek az alapján, amit Engelbrekt felmutatott arra következtethetünk, hogy minden bizonnyal katonaként szolgálhatott Pommeráni Erik zászlaja alatt a németek ellen vívott háborúban. 1426-ban bukkan fel a forrásokban, egy évtizeddel később pedig a később Engelbrekt-felkelésnek nevezett lázadás élére áll, ami Pommeráni Erik irányítása alatt álló Kalmár-unió idején tört ki.

A krónikák szerint Engelbrekt Jösse Erikssonnal, a västeråsi királyi ispánnal került összetűzésbe, akinek az uralma alatt a bányászemberek igen sokat szenvedtek. Engelbrekt elfogadta a megbízásukat, hogy a király elé terjessze ügyüket Koppenhágában, de később be kellett látnia, hogy azt harc nélkül bajosan lehetne sikerre vinni. 1433-ban Engelbrektet kapitányukká (hövitsman) nevezték ki a dalarnai férfiak és még ebben az évben a Vesterås elleni felkelés élére került. A felkelés elcsendesedett, miután sok uraság (rådsherrar) békét ajánlott, majd a rákövetkező évben az egész történet megismétlődött.

Engelbrekt és támogatói 1434 nyarának elején végleg elveszítették hitüket abban, hogy békés utat találjanak a megoldásra, és a nyár közepén egy szabályos lázadás tört ki, amit a későbbi történelemírás szabadságharcként emleget. Csekély három hónap alatt Engelbrekt lényegében egész Svédországot irányítása alá vonta.

A svéd nemesi tanácsok rákényszerültek, hogy alkalmazkodjanak a helyzethez és detronizálják Eriket.

Svédország első országgyűlésének mítosza

Az 1435. január 1-i arbogai nemesi gyűlés (Arboga möte) a régebbi nacionalizmussal átitatott történelemírás szerint Svédország első országgyűlése volt. Ez a feltevés abból a hitből táplálkozott, miszerint a köznép (parasztság) is képviseltette magát a gyűlésen. Későbbi kutatások bebizonyították, hogy ezek a feltevések nem voltak kellően megalapozottak.

Valójában az arbogai nemesi gyűlés csak az első kezdeményezés volt annak a káosznak a megszüntetésére, amit Engelbrekt felkelése okozott. Számos püspök, lovag és apród, összesen kb. 30-40 ember gyűlt össze, hogy megalapítsanak egy birodalmi tanácsot, ami majd átvehetné a irányítást. Ez a gyűlés igazából csak egy volt a sorban azok közül, amiben Engelbrekt irányításával többé-kevésbé rákényszerítették a résztvevőket, hogy alárendeljék magukat a felkelés céljainak. Az arbogait egy uppsalai gyűlés követkette 1435. júniusában, majd egy második arbogai 1436. januárjában.

Engelbrekt politikai dominanciáját ezen gyűlések során törték meg először 1436-ban Stockholmban, ahol szinte egyhangúlag választották birodalmi kapitánnyá (rikshövitsman) Karl (Bonde) Knutsson-t, de Engelbrekt és Erik Puke fegyveres erővel kikényszerítette a kettős kapitányságot. A megállapodás rövid ideig tartott csak, mivel Engelbreket röviddel ezután meggyilkolták.

Engelbrekt meggyilkolása

Úgy mondják, Engelbrekt ahhoz is egyenge volt, hogy lóra üljön, mégis, mikor meghívást kapott egy tanácsgyűlésre, azonnal útnak indult. Vizi úton ment volna Stockhomban, azonban a Hjälmaren egy kis szigeten rajtaütöttek május 4-én Måns (Natt och dag) Bengtsson meggyilkolta.

A gyilkos apja Bengt (Natt och Dag) Stensson felgyújtatott egy lübecki hajót annak ellenére, hogy békemegállapodás volt a Hansával. Engelbrekt amiatt büntetést szabott ki, de néhány nappal a gyilkosság előtt béke született.

Engelbrekt utóélete

Engelbrektet Örebro templomában temették el, majd a következő évtizedekben igazi szentkultusz épült személye köré. Már az Engelbrekt-ének is elbeszéli, hogy hogyan váltak a zarándokok szentté sírjánál. A szentkultusz nem lett hosszúéletű, elenyészett a reformáció miatt. Helyébe nemzetihős-kultusz lépett. Engelbrekt dánellenes hőssé vált, aki egyesítette az országot, és a köznép vezéreként kiűzte a külhoniakat. Hogy kultusza nem lett még nagyobb, az annak tudható be, hogy Gustav Vasa maga is hasonló szerepet töltött be.

Engelbrektet a történelemírók nemzetiliberális szabadságharcosnak, nagy általánosságban védelmezőnek és az unió ellenzőjének állították be. Engelbrekt volt az első, aki tehetségesen felhasználta a köznépet, mint katonai erőt, ami csak az utóbbi 100 évben vált általánossá.

Kortársai tiszteletének hatása váltotta ki, hogy barátja, Tomas püspök megírta az Engelbrekt-éneket. Carl Gustaf Qvarnström által készített szobrát 1865-ben leplezték le Örebroban. Ezen kívül Arbogában és Falunban is áll szobra, Stockholmban templomot neveztek el róla. Életéből opera is készült.

Engelbrekt a szélsőjobb és a neonácik számára politikai szimbólum. Az 1930-as években azonban a svéd szocialisták antifasiszta szimbólumként használták a náci Németország által jelentett fenyegetés ellen.

Akinek valami nem tiszta - vagy csak szívesen gyakorolna svédet - nézze meg a svéd bejegyzést is: -> Engelbrekt Engelbrektsson <-

Nem lepődnék meg, ha édesapámnak nem sok újat tudtam volna mondani, mindig meglep, hogy mennyire tájékozottá vált svéd témában. Gyakorlatilag jobban ismeri a svéd történelmet, mint én, aki itt élek, hála a Spektrumon és a Viasat Historyn sugárzott történelmi dokumentumfilmeknek.