Mostanában nem sok időm maradt a blogolásra. Ügyeltem, vagy aludtam felváltva. Elég húzós napok voltak. Szombaton, gondoltam, bicajjal megyek dolgozni. Miután kinyitottam a tároló ajtaját, ami itt van a lépcsőházunk elött az utcán, azt hittem, nem hiszek a szememnek. Nem volt sehol a bringám. Pedig össze volt láncolva Trixiével. Az övé ott volt. Csak az enyém hiányzott. Meg a lánc. Hogy az mire jó nekik? Még meg mernek benne bízni, ha ennyire gyorsan lekapták? Vagy átvitték a szomszédos szeméttárolóba, mivel jósvédember nem szemetel? Most már kezdem kapisgálni, hogy miért parasztlengővel jár itt mindenki. Sara is, egyik fiatal kollégám most vett egy új bringát. Kicsit Oldschoolos, amolyan parasztnéni-viszi-haza-a-gázpalackot típus, minimum 30 kg (szóval van benne anyag rendesen), kontrafékes és váltó nélküli. Viszont agydinamós. Fekete. Szép széles, rugóval ellátott üléssel, és a szélén visszakanyarodó kormánnyal. Szóval nem az a típus, ami felkelti az ember lelkesedését. De talán ezért nem is fogják ellopni. Pedig 3500 Kr újonnan. De kérem szépen, én eddig bíztam a svédekben, és a kulccsal zárható fedett tárolóból vitték el... Azzal a kulccsal nyitom a tárolót, amivel a lakásomat... Na, most akkor itt is cipeljem fel a bringát az emeletre, mint Zalaegerszegen? Már ha veszek egy újat? Egyáltalán valamelyik szomszéd tette? Uis nem erőszakkal nyitották ki az ajtót. Pedig nem a gettóban lakunk...
És itt én vagyok a különc, hogy nincs lakásbiztosításom (hemförsäkring). Na de tudtam én egyáltalán, hogy ez nem olyan, mint a magyar? Nem. Jó hazai beidegzéssel álmomból felkelve is tudom, hogy a közös tárolóhelységeken elhelyezett tárgyakra nem terjed ki a biztosítás. Nem úgy, mint itt. Jó, meg kell őrizni a számlát, meg negyedévente 200 kr, és van vmi önrész is, de azért nyugodtabban alszol, vagy kevésbé szomorodsz el ezek után.
Kollégáim unszolására azonban feljelentést tettem. Hátha a rendőrségben még bízni lehet. Persze nem reménykedem túlzottan, de abban van vni, hogy még mindig több az esély, mintha semmit sem tennék. Talán magyar bicaj nem sok akad itt. Rendőrségi feljelentést uis nagyon könnyen tehet az ember. Ha el kellett volna mennem vhová, végigvárni a sort és kitenni magam a tortúrának, biztos nem csináltam volna. Azonban egy fejlett társadalomban és a XXI. században ott van az internet! Csodálatos! 15 perc alatt a rendőrség honlapján kitöltöttem egy űrlapot és már kaptam is egy emailt a megerősítésről, amiben tudatták velem, hogy 5 napon belül megkapom levélben is a megerősítést.
Aranyos volt az a kérdőív, ahol azt kellett ixelgetni, hogy mikor küldjenek további értesítéseket: - ha lezárják a nyomozást, -ha nem sikeres a nyomozás, -ha vádat emelnek, -ha kitűzik a tárgyalást, -ha kitűzik az ítélethírdetés időpontját. Egyébként mit bánom én, csak adják vissza a bringámat. Nektek már lopták el vmiteket Svédországban?
