Mennyivel könnyebb elkezdeni újra a blogolást, ha az ember készen kapja az anyagot! Szabó Ildi kommentálta a gyermekpórázat. ( Ildi! Remélem feltehetem! Ha nem nyílvános, csak egy szavadba kerül és leszedem! Nekem tanulságos volt, szerintem másnak is az lesz, 3 gyermekes tapasztalt anya vagy, nem is vitatkozok a véleményeddel.):

Szabolcs valahol véletlenül ráakadt a blogodra, tetszik.
Csak egy röpke kommentár a gyerekpórázhoz, mint tapasztal 3 gyerekes anya.
Van egy korszaka a gyerekeknek, amikor még nem engedheted el, mert egy mp. alatt kint van az úton az autók között. Marad tehát az a lehetőség, hogy fogod a kezét és vonszolod magad után. Tekintve a magasságbeli különbségeket, vagy guggolva mész, vagy szegény gyerek keze függőlegesbe állítva, csökkenő keringéssel szépen lassan elzsibbad. A másik, hogy így végképp semmi szabadsága a világ felfedezésére. Én annak idején láttam egy külföldi katalógusban ilyen pórázt, kerestem is, de nálunk akkor nem volt kapható. Így rászereltem a gyerekre a babakocsiból a hámot és hozzárögzítettem egy teleszkópos kutyapórázhoz.
Így karelhalás nélkül, poroszkálhatott saját maga, biztonságos körzetben. Szóval a látszat ellenére sokkal nagyobb a szabadsága a gyereknek. A kommentárokat, amiket kaptam Szeged utcáin, nem írom le. Lényeg hogy sokkal kényelmesebben és biztonságosabban tudta felfedezni Gábor a körülötte lévő világot. Csak első pillanatban mellbevágó a dolog.

Ildi