Valaki azt mondta, hogy csak 2 óra repülővel Svédország?Lehet, hogy nem hazudott, de a valóságtól messze van. Mi most Malévval utaztunk, ami korrekt kiszolgálást jelent, a gép a frekventáltabb, nagy repülőterekre érkezik, Stockholm mellet az Arlandára, ahonnan amúgy is jobb a közlekedés. Bp-Örebro távon utaztunk. Odafelé 4:20-kor sikerült elindulni, és 11:30-ra hazajutni Bp. III-kerületbe, visszafelé 4-re jött értünk a reptéri taxi, és éjjel 12-re értünk kis Lindesbergi otthonunkba. Akkor ez mennyi? Átlag 7,5 órát tölt az ember utazással!
Persze sokat a transzferben ücsörögve. Budapesten még szigorították a biztonsági ellenőrzést is: le kell venni mindenkinek a cipőjét. Azt mondták, ettől gyorsabban megy a sor, mert így nem kell visszaküldeni senkit a cipője miatt. Nagyon szűk keresztmetszetű kapun jut át az a temérdek ember, igen lassan és verejtékesen. Összezsúfolódik mindenféle náció. Pedig szép ez a 2-es terminál, csak talán egy fémdetektoros kapuval többet lehetne üzemeltetni, hogy az embernek ne kelljen szégyenkeznie a többi európai nemzet előtt.
Az Arlanda-Stockholm meg valami hatalmas. A 2-es terminál mellett parkoltunk le, de az 5-ösre érkeztünk meg. Csak az, hogy átjussunk a 2-esbe, legalább 20 perc gyaloglás volt. Volt 3 muris folyosó, ami hangulatvilágítással (sárga,piros,lila neonok) volt felszerelve, és a hangszórókból háttérzene szólt. Az egyik helyen azt az érzetet keltette, hogy egy erdei patak mellett sétálsz, madárcsicsergéssel, lombsusogással, a másik helyen pedig a "szférák zenéje" szólt kék-lila megvilágítással, mintha akövetkező ajtó éppen egy másik létsíkra nyílna, vagy - lelki beállítódástól függően - éppenséggel Szt. Péter vagy egy ufonauta fogadna.
Jótanács: kissé messzebb a termináloktól, van egy hosszútávú parkoló (långtidsparkering). Mi megijedtünk attól, hogy nem tudunk majd bejutni a terminálhoz, így közelebb álltunk be egy emeletes hossztútávú parkolóba. 5 napért 980 SEK-t fizettünk (26500 HUF)
. Visszafelé egy barátunk elmondta, hogy 16 percenként indul ingyenes busz abba a parkolóba is, minden terminálról. Megúsztuk volna a gyaloglást is a spórolás mellett... Egy feltűnő dolog: Magyar oldalon a személyzet (vámos, eladó, stb.) arcára ez ült ki: "na, már megint dolgoznom kell vasárnap, te is csak a gondot jelented, minek jössz te egyáltalán ide, szar az élet, miért nem tudsz kp-val fizetni, most 3 mozdulattal többet kell megtennem..." stb. Egykedvűség és nemtörődömség. A svéd vámoskisasszony pedid örömmel fogad, sőt, egy eladóról sem süt, hogy elkívánna a fenébe. És mi a különbség?
A mosoly. Mi magyarok miért nem tudunk többet mosolyogni? Egymásnak is szebb világot csinálnánk. Híresek vagyunk (vagy voltunk) a vendégszeretetünkről. Kár, hogy ez nem látszik elsőre. Mit szólnátok egy kísérlethez? Próbáljunk egy napon mindenkire rámosolyogni, akivel találkozunk, és nézzük meg, hogy mi változik. Szerintem mi érezzük majd a legjobban magunkat tőle. Én el is kezdem!
