Szombaton kirándultunk egyet Växjö-be, nemrég kiköltözött barátainkhoz, akikkel még együtt tanultuk a svédet otthon.
Nem, mondom, elég hosszú az út! Kb. 390 km, ami el is tartott 4,5 óráig. Viszont nagyon szép tájakat láttunk közben, végig a Vättern mellett jöttünk. Csodálatosak a svéd tavak! Kis szigetekkel pettyegetett tavak, kacskaringós, kanyargós partvonallal, melyen vadregényes erdő található. Rengeteg víz van ebben az országban, lépten nyomon egy -egy kis tóba botlik az ember, amiket kanálisok, folyók kötnek össze. Régen ezek voltak a szállítóútvonalak. A Vättern pedig hatalmas: nagyobb, mint a Balaton és persze mélyebb is.
Barátaink még nincsenek túl a beköltözés fáradalmain, János és Líviáék még főként dobozok közt élnek, vagy bútormentes lakásban. Orsi már otthonosan szépen berendezkedett, és Daniék is, de nekik sajnos nem láttuk most a lakását. Baromi fárasztó volt nekünk is az első hét, pedig a mi munkáltatónk 1 hét szabadidőt adott a berendezkedésre, szegény växjöieknek meg dolgozni is kellett mellette! Szóval, nem akartuk azzal terhelni őket, hogy náluk alszunk most, inkább úgy terveztük, hogy még aznap visszaindulunk. Kb. 8:30-kor indultunk, 12:40 körül voltunk ott Orsi háza előtt, aki hamarosan meg is érkezett. Átmentünk utána Jánoshoz, aki a centrumhoz közel lakik egy régebbi típusú házban, felpakoltuk a téligumikat, meg a tv-t, amit voltak olyan kedvesek kihozni nekünk, majd visszamentünk Orsiékhoz, akinél összegyült a csapat.
Jánost először nehezen tudtuk rávenni, hogy magyarul beszéljen, nagyon jól nyomta a svédet: "Hej, hej kille!", "Varsågod!", "Här är köket!", "Vi är i Sverige, jag kan bara prata svenska" és így tovább.
Ha így folytatja hamarosan tényleg nagyot fejlődik majd a svédtudása! Rá jellemzően a szoba többi része még bontatlan volt, doboz doboz hátán, de a konyha dugig rakva minden jóval! Kitapasztalta már a piacokat, csak úgy szórta az info-t, hogy melyik bevásárlóközpont hol található. Amikor ott voltunk, akkor is rotyogott valami nála (töltött paprika?).
A többiek kissé kijebb laknak, egy lakótelepen. Meg kell mondjam, nagyon modern város ez a Växjö, de ezek a panelok a szocialista blokkot idézték kívülről. Belülről már persze nem, jól le is vannak szigetelve, de Orwell 1984-e jutott eszembe először róluk. Jenő sokat is panaszkodott, hogy sok bevándorló ("invandrare") lakik náluk, akik minden szemetet az erkélyen át dobálnak ki. Mivel ők meg az elsőn laknak, sokminden náluk landol. Már gondolkodnak a költözésen... Ezt meg kell, hogy magyarázzam: nagyon sokan jönnek ide Svédbe fejletlen országokból, Irakból, Afrikából, Szerbiából, stb., akik megkapják a menekültstátuszt, aztán munkát nemigen, mert nem beszélnek jól. A kultúrájukat hozzák magukkal, és az első generációnak nehéz a beilleszkedés, alkalmazkodás. Segélyekből élnek. Persze, szigorúan véve mi is bevándorlók vagyunk, de ez mégsem teljesen ugyanaz, vagy igen??
Danielláék is befutottak végül, nekik nincs idekint autójuk, ezért nehézkesebben mozognak. Laci is kapott állást! Úgy néz ki, minden rendben lesz velük is. Legutóbb, még augusztusban mindketten aggódtak még, nem is kicsit. Mi is túlaggódtuk a kiköltözés előtti pár hetet, - meg majdnem mindenki, aki költözött - úgy néz ki, ez természetes.
Nagyon jót beszélgettünk, MAGYARUL! Jó volt újra látni barátainkat, és nagyon sajnáltuk, hogy nem tudtunk tovább maradni. Trixinek is nagyon jól esett, hogy beszélgethettett egy nagyot. Hazafelé feleúton ő vezetett, utána el is aludt a kocsiban. Hát, visszaelé sem volt rövidebb az út, sőt, kezdődnek a ködös időszakok! Hajaj, eddig csak sejtettem, hogy ezért van minden svéd kocsin legalább 4 ködlámpa, vagy 2 bazinagy ködreflektor...
20-án megismételjük az utat, de akkor már ott alszunk és nyomunk egy nagy bulit. Akkor már Feri barátunk is velünk tart majd! Irigylem is őket kissé, hogy ilyen népes kis közösségük van! Nálunk Lindesbergben Feriéknek ott a 3 gyerek, nem lehet velük olyan gyakran összejárni, a többi közeli magyar meg kb. 50 km-re lakik innét. Nem baj, majd jönnek a Växjöiek is néha! Elvégre nem a világvége... csak 4,5 óra út...
