Budapestbakelse, azaz Budapest-sütemény. Nem is tudtuk, hogy miről vagyunk híresek itt kinnt, ugye? Leginkább a csíkós-gulyás-Balaton tengelyen gondolkodtam én is eddig. Aztán kijöttem ide, és azt látom, hogy Magyarország tényleg elsősorban a gasztronómia világában szerez magának hírnevet. Még akkor is, ha a magyar dolgokat csak szabadon átértelmezett formában kapjuk vissza. Annyira átértelmezve, hogy néha már nem is ismerjük fel, hogy mi volt az eredeti. Itt van pl. ez a Budapest sütemény, amire Trixi talált, és amiről 2-3 hét fejtörés után állapította meg, hogy talán a nálunk ismert kardinálisra hasonlít. Azért büszkeségre adhat okot minden magyarnak, ha azt látja, hogy a "Budapest" és a "Hungarian" szavaknak piaci értéke van itt skandináviában és el lehet adni velük még mindig sokmindent. Legjobban talán a magyar kolbászt. A Pick szalámi mindig megtalálható a boltokban, de újabban Csabai szárazkolbászt is rendszeresen találtunk több ICA-ban is, azonban legtöbb csak hasonlóan kinéző svéd árú, ami magyarnak hírdeti magát. Egyik korai élményünk volt, amikor a lindesbergi búcsúban koraősszel megláttunk egy lakókocsiban működő bódét, akik nagybetűs felirattal hírdették portékájukat: LANGOS. Mint egy délibáb a pusztában egyszerre csodálatos és hihetetlen. Annyira, hogy először el is kezdtem kutatni az emlékezetemben, hogy ugyan már, csak nem egy svéd szó ez inkább, amiről esetleg még nem tanultam, esetleg furcsa csak a ragozása, vagy valami ilyesmi. De nem!

Igen autentikusan nézett ki, a feltétek kínálatában pedig túlléptek a sajtos-tejfölös-fokhagymás csodán, és lángosalapra álmodták a legnépszerűbb pizzafeltéteket. Egy másik vásáron (mässa) láttam egy hotdogost, aki a felirat szerint szintén magyar hotdogot is árult egy olyan kolbászfajtával, aminek leginkább spanyol neve volt és talán Tabasco szószt ajánlott hozzá. Na, erre is büszkék lehetünk, amikor már pusztán a magyar névért vesznek meg valamit, mert magának a terméknek ugyan már semmi köze nem volt kultúránkhoz...