Most, hogy több hete megbízhatóan a minusz tartományba vackolta be magát a hőmérő higanyszála még Svédország középső részén is, temérdek korcsolyázásra alkalmas jégfelület jött létre ebben az édesvízben bőséggel ellátott országban.

Elég ahhoz, hogy a hosszútávú korcsolyázás (långfärd skridåkning) szerelmesei csapatokban lepjék el a tavakat. Elsősorban azokat, amielyeken nincs hó, azaz vagy nemrég fagyott vissza rá a kicsit megolvadt jég, vagy eleve letisztították a jeget. (Ha egy traktor letolta elötted a terepet, akkor nagyon alattad sem szakadhat be, nem igaz?)

Ha bele szeretnénk kóstolni ebbe a sportba, aminek segítségével a legvadregényesebb svéd tópartok mellett suhanva élvezhetjük a szabad mozgás örömét, érdemes egy két felszerelést beszereznünk:

Ilyen pl. a dárda formájú ispik, ami egyszerre szolgál "síbotként" de hegyes végét a jégbe döfve letesztelhetjük annak vastagságát és strapabíróságát is.

Mondani sem kell, hogy a legnagyobb veszélyt a rianások és repedések, na meg a vékony jég jelenti. Csobbanás esetén jön jól a dubb, ami egy vastag ácskapocsszögre vagy cipészárhoz hasonlít, segítségével megkapaszkodhatunk a jégfelületben és partra húzhatjuk testünket. Két darabot összekötve a nyakunk körül hordjuk, hogy könnyen kezünk ügyében legyen, ha szükség van rá.

Persze ha társaságban barangolunk, akkor a mentőkötél (räddningslina) segítségével társaink életük kockáztatása nélkül vonszolhatnak biztonságba. Ha meg egyedül csatangolunk jó szolgálatot tehet egy síp, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet.

Ha épségben partra evickéltünk, mihamarább száraz váltóruhára van szükség, amit a szintén kötelező hátizsák (ryggsäck) rejt vízhatlan csomagolásban. A hátizsák még azért is nagyon fontos, mert fajsúlyunkat csökkentve nem enged a mélybe süllyedni.

Maga a korcsolya is eltér a magyar mű- vagy hokikorcsolyától. Éle robosztusabb és hosszabb, cipőrésze kényelmes és meleg. Sok típusnál a sarok elemelkedhet az éltő, ami energiatakarékos mozgásformát tesz lehetővé. A hosszú élnek köszönhetően nem érezzük meg a jég egyenetlenségeit.

Persze nem árt még egy biciklisisak, egy napszemüveg az arcunkba fúvó szél ellen, térdvédő esetleg. Ha ránkesteledne, akkor egy homloklámpa és hogy ez ne bénaságunk miatt történjen egy tájoló vagy gps.

Ha egyszer beszereztük a felszerelést, akkor már gyakorlatilag nem kerül egy fillérünkbe sem (bocsánat, örénkbe) ez a kellemes téli sport, nem is véletlen, hogy annyira népszerű itt Skandináviában. Szinte mindenütt találunk egy klubbot, aminek tagjai közös túrákat szerveznek, értesítik egymást a már biztonságos tavakról, sőt,akár medencés edzésen gyakorolhatjuk be, hogy miként evickéljünk a partra, ha elővigyázatlanok volnánk.

Ahogy a fenti ábra mutatja, idősebbeknek körében is népszerű a hosszútávú korizás! Sajnos nekem még nem volt alkalmam kipróbáni, de szívesen olvasnám személyes élményeiteket, ha valaki már volt olyan szerencsés, hogy "jégre ment"!