Egyszer egy magyar borszaklapban olvastam egy magyar borexportőrtől idézett szavakat: "Sajnos a magyar bor csak Magyarországon világhírű." Ez a frappáns megfogalmazás nagyon találó (kivéve a tokaji bort persze), így megértjük a távolbaszakadt hazánkfia zavarát, amikor a Systembolaget hatalmas válsztékából szeretne valami finomat és a vasárnapi ebédhez illőt hazavinni. Eddig ugye volt Szekszárdi, Soproni, Villányi, Etyeki, Egri, Somlói, stb. - és az ember nagyjából kiismerte jellegzetességeiket, tudta, hogy melyiktől mit várjon, sőt akár már a híresebb termelőket is elhelyezhettük a minőségi rangsorban. Ez a tudás azonban mind haszontalanná válik, ha a Systembolagetben próbáljuk kamatoztatni.

Kezdjük azzal, hogy alig találunk magyar bort (nesze neked világhír!) talán boltonként 1 max 2 fajtát. (Lehet, hogy túlértékeltek? Ezen az áron nem állják ki a versenyt a világ többi borával?) Ha bekukkantunk az ország összes raktárába és üzletébe, akkor is szánalmas a felhozatal: vörösbor alig érkezik ide tőlünk: érdekes módon ebben a műfajban az egri borok a nyerők, például Gál Tibor pincészete 4-5 fajtával is képviselteti magát, sajnos ezek mindegyike csak megrendelésre kapható, jelenleg nincs egyik üzletben sem. A Tűzkő Domb pincészet hozta még el csúcsborát, amit bár személyesen nem ismerek, de mégis jónak számít. Malmőben, Stockholmban és Göteborgban vásárolható 259 kr-ért (~7000 HUF), ami a magyar Eurobor honlapján 4200 Ft-ért rendelhető. Ennek a bornak van esélye növelni a magyar bor respektjét. Az egyetlen villányi versenyzőnk a Wunderlich pincészetből került ki, Stockholmba kell utazni érte, ott még fellelhető 8 üveggel 199 kr-ért (~5350 HUF. Ezen kívül még egy Závósi Cabernet Sauvignon maradt az egyik félreeső polcon Borlange-ben, de már 45 kr-ért is odaadnák, csak vigye valaki. Nos, ez olyan fajta, hogy otthon csak Dankó Pista néven lehetne forgalomba hozni a tablettás borról a minőségibb élvezet felé kacsingató hajléktalanok számára. Kész, kifújt, más nem található a magyar vörös címszó alatt.

No, igen, a tokajival lehet még menőzni, ebből mindegyik Systembolagetben találunk egy-két butéliát. A többi fehér fajtát, pedig leginkább a nemzetközi tulajdonban lévő nagyobb pincészetek tudták bepréselni a polcokra. 3-4 fajta Chapel Hill (Balatonboglár) és Dunavár bor (Mátraalja, Eger, Bátaszék, stb.) lelhető fel. Ezek név nélküli tájborok. Még a Gewürztraminer-divathullámot igyekszik szemmel láthatólag sikerrel meglovagolni a Hilltop bora.

Mókás viszont látni, hogy ha pezsgőt szeretne, akkor minden bizonnyal magyar üveggel térhaza az átlagsvéd, uis a habzóborok polcának harmadát a Törleyk és a Chapell Hill-ek teszik ki. Ár-érték arányban nagyon ott lehetnek ezek az italok!

Szóval ennyi. Ha szerencsém van, akkor elcsípek egy magyar fehéret a Sytembolagetben valami nevenincs termelőtől, vagy nézhetek, mint borjú az újkapura a Dél-Afrikai, Spanyol, Dél-Amerikai, Ausztrál, Német, Francia, Olasz borokra. Ráadásul olyan termőterületekről és olyan szőlőfajtákból, amikről még sosem hallottam. Nos, akkor melyiket vegyem meg? A drágát, mert az biztos jó? Vagy kezdjem el kóstolgatni őket, amíg nem találok valami kedvünkre valót?

Ennél azért akad jobb megoldás is. Következő alkalommal meg is osztom veletek, de a tippeket is szívesen olvasom!