Lehet, hogy dübörög a nővérsztrájk, de mégis ebből nálunk itt Örebroban semmit sem lehet érzékelni. A nővérek teszik szépen a dolgkat, halkan, mosolyogva, kedvesen. Még a fikarum témáit sem uralja el a panaszkodás és a kesergés. Mindenki látszólag kedélyes, vagy tényleg? Minden esetre kedden megint ügyeltem, és meghívtak a nővérek az esti fikázáshoz. Merthogy ezért jó az ügyelet többek között, mert így a legváratlanabb időpontban is fikapausba botlik az ember. Éjfélkor, mikor elcsendsedik az osztály és várhatóan nem nagyon jön új beteg, a többiek meg már alszanak, a nővérek előpakolták a kis ebédüket, a féltve őrzött receptekből készült süteményeket, amit büszkén kóstoltattak egymással és velem. Egyikük cukorkaillatot idéző teáját is megíslelhettem.
Itt 12 órás váltásokban dolgoznak a nővérek. Természetesen az éjjeli munka nekik is többnek számít, ezért 7 nap éjjeli 12 órázás után 3-4 hét szünet jön, amikor nem kell dolgozniuk. Még csendes is az osztály esténként... Egész más világ. Szinte stresszmentes az este is, amit végigpeszélgetnek a nővérek étkezőjében, majd a 3 hét szünet...
Viszont most találkoztam az első elégedetlen beteggel. A belgyógyászok küldtek egy nénit, aki szédült. A szédülős beteg az egyik mumus a fül-orr-gégészeten belül, mivel kicsit megfoghatatlan a terület, megfáradtak a betegek és nyűgösek az orvosok is, mert nehéz okot találni a szédülésre, ha meg megvannak az okok, akkor meg az esetek nagyrészében pedig széttárjuk a kezünket és azt mondjuk, hogy terápia? ja, hát az nem nagyon van. Az olyan kegyszereket, amiket otthon adunk rutinszerűen, itt a megfelelő mértékű tudományos bizonyítékok hiányában mellőzik.
De ennek a hölgynek igazán semmi baja nem volt. Valamikor egy napja kicsit szédült, ami már elmúlt. Hozzám már úgy jött, hogy a belgyógyász referálta, hogy neurológiailag negatív, CT-je negatív és nincs tünete. Rám meg ott vártak a tumoros és tályogos betegek. Szó, ami szó, 2 órát várt kb.
Ami vicces az egészben, hogy akkor bukott ki férj uramból az elégedetlenség, amikor nagyban vizsgáltam a feleségét, különbözö egyensúlypróbák, manöverek, stb. Hogy miért nem csak a fülét nézem meg? És mikor mehetnek már haza, mert már eleget vártak?! 
Én meg közben éppen magyaráztam, hogy mi lehet a baja...
Lehet hogy nem tudja, hogy hazamenni sokkal könnyebb egy svéd kórházból, mint bejutni? 
Oh, azok a régi szép emlékek... Nekem is vagy 3x szakadt fel az arcom a baseball-labdától... Megtudtam, hogy NB I-es a csapat, 2. volt tavaly! És csak 12 fiú van, de 17 lány. Nem úgy mint Karlskogában, ahol több csapat is megfér egymással, sőt nagyon aktívak az ifik is! Azt hiszem felbukkanok majd az edzésen, ha már csak a poén meg a nosztalgia kedvéért is! Még az internet címet is megadta srác: www.kif-eagles.se
