Hétfö óta van otthon is internet. Átkötötték, a telefonvonalat 550-ért, az internet átkötéséért mégegyszer ennyit kértek. Azért nagy a lehúzás itt is, pedig csak néhány kapcsolót kell átnyomkodni. Szóval tegnap már meg tudtuk nézni az mtv online adását. Megszaavazták a magyar eü-törvényt. Az biztos, hogy változás lesz. Azt nem látom, hogy jó irányba menne valami. Sok biztonsági korlátot beépítettek, de még így is lehetöség lesz arra, hogy pénzt vonjanak ki a rendszerböl, és meggazdagodhassanak érdekcsoportok. Kórházak profilváltoztatásának nem vagyok teljesen ellenére, ezt lehet ésszerüsíteni. Orvosi szemmel nézve: kicsit rosszabb lesz otthon dolgozni, meg lesz kötve jobban az orvosok keze. Persze, lehet vállalkozni, lehet szerzödéseket kötni, de a fókák száma nem lesz több, az eszkimó meg ugyanannyi, szóval ha valaki jól akar járni, akkor valaki rosszul is fog. Mitöl nőne az orvosi bér? Csak az olyan föorvosok tudnak majd jobb bért elérni, akinek monopólhelyzete van valamilyen szakmai területen adott ellátási régióban. Ö diktálhat azáltal, hogy akár át is költöztetheti az ellátást másik kórházba, azáltal hogy oda köt szerzödést. Így a biztosító sem tud máshoz fordulni, ha az adott föo. a szakmai garancia a fejlödésre. Magánorvosként is lehet majd szerzödéseket kötni, ami egy lehetöség a kiugrásra, de semmi garancia arra, hogy gazdaságos lesz-e magánrendelést fenntartani az ellátásért kapott összegböl. Az biztos, hogy egy orvosnak ezentúl vállalkozóként kell inkább gondolkodnia, semmint egyszerü alkalmazottként.
Ami biztos, az a bizonytalanság, meg az, hogy a biztosítók CSAK jól járhatnak. Nekik nincsen kockázatuk. A többi szereplö meg kezdhet aggódni: orvos, beteg, növér, kórházigazgató. Bizakodjunk, talán jól is elsülhet.
Több, mint egy hete -5 fok körül van a max. hömérséklet. Ma elöször hagyott minket cserben a kis kocsink, ma reggel ő is sztrájkolt. Nem lmordult fel a motor, csak búsan forgatott egyet-kettőt, majd mint aki a nyelvét lógatja ki, búsan kidugta a CD-t a magnóból. Na, nem hiába van itt a legtöbb bérelt parkolóhely mellett elektromos vezeték is, amivel éjszakánként töltik a jóravaló svédek az akumulátorokat. Vastag dérréteg van minden nap a kocsin, hó még mindig nem esett, az ég derűs. Szél nem fúj, így ki lehet bírni.
Egyik kollégám kedden reggel hirtelen a vizit közepén megkérdezte, hogy hányas a lábam. Megörült neki, hogy 42-es. A relytéj később megoldódott: új hosszútávú korit szeretne venni, a régit meg kölcsönadná nekem, hogy próbáljam ki a sportot. Hétvégenként az egyesülettel tesznek nagy kirándulásokat, a tavakon 30-50 km-t koriznak le, hazafelé meg ált. busszal jönnek vissza. Csak egy hátizsák kell, egy váltás ruha, két kis csákány, meg egy kötél, ha mégsem elég vastag a jég, és vízbe pottyansz. Ki tudsz jönni, gyorsan átöltözöl és már mehetsz is tovább. 
Jól hangzik! Már az a kis séta is jólesett, amit kocsi hiányában gyalogoltunk. Rájöttem, hogy nagyon mozgáshiányos életet éltünk mostanában.
