Pénteken nagyot hűlt az idő. Reggel, még 8 fok volt, szinte melegnek éreztük a hajnalt, majd napközben szépen elkezdett esni a hó. Szombat hajnalban már -8°C volt! Röpke 16 fok csökkenés 24 óra alatt. Viszont kárpótolt minket a természet egy látványos hóeséssel! Kifehéredett a táj, behavazta kis kocsinkat vastagon. Sétáltunk egyet szombaton, majd átugrottunk Feriékhez. A gyerekek cikáztak szokás szerint, mint a villám, az ember csak a kondenzcsíkot látta mögöttük. Kicsit Legoztunk, összeszereltük a legszebb házat a világon. Feri mesélt Dominikáról, a román leányzóról, akivel svédre szoktunk együtt járni. Szegény sírva sétálgatott a folyosókon. Nincs neki szinte senki, akivel jókat tudna beszélgetni. Az anaestheseknél nincs akkora kollegalitás, kollektíva, meg rajta kívül nincs itt a városban még román. Nem is bírja annyira a nyelvet. Bár fejlődött valamennyit, de még mindig nem beszél úgy, mint amikor mi ideértünk. Ő sokkal kevesebbet tanult még otthon svédül. Na, igen Trixi is megállapította, hogy itt az csak a baj, hogyha nem beszél az ember jól. Ha tudsz beszélni, jól érzed magad, ha nem minden bajod van. Nagy szerencsénk az is, hogy legalább mi itt vagyunk egymásnak, ha kiborítjuk is egymást néha. Persze az is nagyon nagy szerencsénk, hogy meg tudjuk beszélni a kis gondjainkat a többi magyarral is. Vasárnap is vagy egy órát skype-oltunk Jenőékkel is.
Vasárnap ellátogattunk a Lindesbergi usziba. Fedett kis létesítmény 2 medencével, plusz kis wellness részleggel. Nagyon sokan voltak ott kis gyerekekkel is. Van spirálcsúszda, pezsgőfürdő, lehet ugrálgatni is trambulinról, meg van elkülönített rész úszók számára is. Egy kis medence pedig csak gyermekeknek. Jólesett a kis kikapcsolódás.
Szombaton főztünk egy finom vörösboros marhapörköltet, ami kitartott hétfő estig. Nyam-nyam! Nagyon jó volt!!
Ma, hétfőn először voltam beosztva a szakrendelőbe. Normálisan 12 beteg megy le 3 óra alatt, de nekem csak 7-et jegyeztek elő, ami bölcs előrelátásra vall. 6-tal sikerült is végeznem ennyi idő alatt... 
Néha sajnálom őket, komolyan mondom, hogy egy ilyen doki jut nekik, akit még meg sem értenek mindig. Délután csináltam egy tonsillectomiát, majd következett a hétfő du-i szájtépés. Olyan aranyosak a svédek!!!! Kb. 2 mondatban lehetne összefoglalni, amin 2 órát tanakodtak. Hogy tbc-s és lymphomás betegeknél hogyan vegyünk mintát a nyirokcsomóból. Ezek meg mintha nem tudnának más mondatszerkezetet használni, mint a kérdőmondatot. Ahogy Trixi megfogalmazta, mitha "ábrándoznának" állandóan a témán. Ez a túlfokozott udvariasság egy formája náluk. Hosszú szünetekkel, elmélázó hangsúlyokkal, stb. Nagggggyon svédes...
